Nah, a minap elmentünk Szegedre, és hogy hogy nem végre úgy alakult, hogy találtunk egy éttermet, ahol lehet csigát kapni. Persze, ez kapásból kiverte a biztosítékot a négyfős asztaltársaság másik 3 tagjánál, mert hát a csiga nem épp az asztalra való, azt lesöpröd onnan, nem hogy várod, hogy odakerüljön, és még meg is edd. Szóval, mint mondják kell egy fajta perverzitás a csigaevéshez, és mivel elég idióta és meggyőző is vagyok ilyen téren, így mivel ha én feladom 10 percre a vegetáriánus táplálkozásomat, akkor a többiek is le tudják tuszakolni azt az 1-1 db csigát.
Mivel igazából a csigának magának semmi íze nincs, így elméletileg az elkészítés módja adja meg az esszenciáját. Hát, biztos lehetett volna valami kevésbé bizarr színű szósszal is tálalni, mert így nagyjából úgy nézett ki mindegyik, mint akik összefosták magukat. Egyébként állagra kb. gumicukorszerű, és egy falat. Azért én megkóstolnám még ezt egy autentikusabb helyen is, mint a Tisza part. :)
