2012. szeptember 15., szombat

Forró csoki és pillecukor... az élet csodaszép!

Három napja esik az eső. Igazi vastagzoknis, szobában kuporgós, filmnézős, laptop nyomkodós napok ezek... Szeretem nézni és szagolni az esőt. Na jóóóó, egyszerűen imádom az őszt! Csak két dolog hiányzik ilyenkor, hogy a boldogsághormonok teljesen, totálisan az egekig repítsenek: forró csoki és pillecukor. 
A hirtelen ránkszakadó ősz következtében azonban egyik sem volt itthon. Egyelőre... :) Ezt a problémát orvosolandó tegnap neki is álltam vaníliás-csilis pálcás csoki, valamint marshmallow gyártáshoz, a mai estém pedig megkoronáztam vele. 













A szerelmes vonaltól most eltekintve, és csak a refrén két sorát kiragadva, az ideális zene pedig ma estére (bár megjegyzem, Keb'Mo'-t imádom bárhol és bármikor...):


"Cuz life is beautiful, Life is wonderous"


2012. szeptember 14., péntek

Ez az igazi szerelem...

Tegnap igazi, hamisítatlan filmes lávsztorit éltünk meg Pannival. Közös reggeli american style-ban, azaz bacon és tojás. Szokás szerint kicsit megvariálva és megosztva, kinek-kinek a kedvence és ízlése szerint.
Aztán filmezés, természetesen a Terminátor 2. rendezői változata 131 percben. Alapmű, imádom! 1991 óta még mindig veretlen és listavezető az akciófilmek között a filmeslistámon.


Este pedig közös fürdőzés... Sajnos nélkülem nem hajlandó fürdeni (sem), egyszerűen nem lehet beleimádkozni a kádba, ha nem ülök be vele. Persze, ha én is fürdök, akkor minden oké, lehet pancsolni, habfürdőzni... Hjaaaaj, nagyon anyás, most mit csináljak vele?!? muhaha :D:D:D













Szárítkozás... Panni-báb. :D












Ésss alvás! Úúúúgy imáááádom!




2012. szeptember 12., szerda

Köszönöm! :)

Bár már egyenként is megtettem, de néhány gondolat erejéig itt is szeretném megköszönni mindenkinek, aki gondolt rám, ama jeles nap 31. évfordulóján, amikor is drága édesanyám megörvendeztette a világot és rászabadította az emberiség egy részére szerény személyemet. Köszönöm, azt a 76 bejegyzést a timeline-omon, mely erőteljes aktivitást eredményezett a facebook al-omon, a virtuális képeslapokat, zenemegosztásokat (Gyuri neked külön köszönet a Fásy Ádám-Fásy Zsüliett duettért, mely igazán méltó dicsérete a születésnapomnak, akárcsak Taknyász által küldött Alma együttes nem kevésbé csodálatos dala), illetve a pivát üzeneteket, e-maileket, sms-eket és telefonhívásokat. Babszim videóköszöntésére pedig még mindig nincsenek szavak... 


Nem mellesleg köszönöm az ajándékokat, ésssss vasárnap irány a lovi. Megteszem a Sóhaj-Szobasszony-Fárosz... kettő-kilenc-tizenegyet... :D Vagy valami hasonló tuti tippet. Győzni fogunk, kisapám! :D

2012. szeptember 8., szombat

First World Problem - No Internet Access

Az elmúlt 3-4 napban a poklok poklát éltem át, ugyanis kedd óta nincs itthon internet. Korábban gondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 legrosszabb dolog, ami egy ember életében történhet, ez már akkor dobogós helyen szerepelt. Most pedig, hogy a napok nagy részét itthon töltöm, kiváltképp. Annyira netfüggővé váltam, tekintve hogy nem csak a munkám kötött ezer szállal hozzá, hanem a mindennapjaim is. Net nélkül nincs blogolás, nincs fotózás az IG-re, nincs órákhosszat tartó videócsetelés Babszival, nincsenek e-mailek, nincs csetelés Facebook-on és KIK-en azokkal a barátaimmal, akik külföldön élnek, nincs zenehallgatás, nincs lófasz se. El vagyok zárva a világtól, meghalok, elsorvadok. Az alapdolgokat a telefonon 3G-vel megoldottam ugyan, de kb. a második napon jött az SMS a Vodától, hogy elértem a limitet, és csökkentik a mobilnet sebességemet számlázásig... Rosszabb, mint egy horrorfilm. Péntek reggel sírva fakadtam, úgy éreztem, valami meghalt bennem... Így pénteken lett egy mobilinternet stickem. Kicsit mintha jobb volna azóta az élet. :)



2012. szeptember 4., kedd

Ha nem lennének kutyáim...

"Ha nem lennének kutyáim:

- Sétálhatnék nyugodtan mezítláb a kertemben;
- Lehetne szőnyeg a lakásomban;
- Nem lenne tiszta szőr a ruhám, a fotelok, a kanapém, az autóm;
- Ha csengetnek a "csorda" nem szedné szét a bejáratot;
- Mikor hazaérek egyenesen befeküdhetnék az ágyba;
- A karácsonyfára felakasztgathatnám a szaloncukrokat...

De akkor nem tudnám, hogy milyen egy földre szállt angyal. Nem tudnám, hogy milyen, amikor önzetlenül, tisztán szeretnek  minden nap. Nem tudnám, milyen a sírig tartó, igaz barátság."