Ipari mennyiségű "panoninalé" befőzés

Drága Mama múlt hét hétfőn rám sózott 3 vödör paradicsomot, emiatt az életem majdnem egy hétig  a paradicsomok körül forgott.

Azon hamar túltettem magam, hogy az utolsó ilyen jellegű kapcsolatom a paradicsommal még gyerekkoromban volt, amikor Dédinek segítettem, ám ez jobbára pancsikolás volt, mint érdemi munka. Nagyobb problémának tűnt viszont, hogy se üvegem, se gigaméretű lábasom nem volt, úgyhogy ezekért még futkározhattam egy sort. A keddi napom egy 8 órás műszak szintjén ment rá erre a projektre, ugyanis délután 4-től éjfélig ezen ügyködtem. Bevallom a vége felé már kifejezetten utáltam, és majdnem ott tartottam, hogy az összes üveget elajándékozom, mert rá nézni sem tudok, nem hogy alkalomadtán enni belőle.

  

Maga a főzés bizonyult a legegyszerűbb, és ebben a mezőnyben a leggyorsabb részfeladatnak is, mivel a passzírozás során a konyhában elszabadult a pokol. Az egy dolog, hogy maga a szerkezet egy igazi retro technika - szerintem Mama még lánykorában tehetett rá szert, na jó, max. mikor férjhez ment -, de picike, irtó lassan lehetett vele haladni, és képletesen szólva orrán-száján fröcskölte mind a levet, mind a trutymót. Ebből adódóan az egész konyha úszott a paradicsomban, olyan szinten, hogy még a kutyák is - akik persze szokás szerint ott lábatlankodtak - tiszta pirosak lettek. Ez fehér szőrűek lévén Artúr és Gigi esetében jelentett inkább gondot.

A 3 vödör paradicsomból 17 db 7,5 dl-es üvegnyi levet sikerült kinyernem. Nem egy jó biznisz ez a paradicsombefőzés, akár ha a ráfordított időt nézzük, akár azt, hogy kb. mennyiért kapom meg a boltban. Na de nem ez a lényeg! Mama örül, mert befőztem a paradicsomait, én örülök, mert írhatok róla egy bejegyzést a blogomba, és tegnap is mindenki örült, amikor elkészítettem az első levest belőle.
Természetesen a "ha paradicsomleves, akkor betűtészta, ha betűtészta, akkor ki kell rakni a nevünket belőle" összefüggés a mai napig érvényes. Valahogy ez nálam még ovi óta megmaradt, és persze tegnap sem jártam el másképp. :)

Aztán a mai nappal véglegesen lezárult egy fejezet az életemben, mégpedig a paradicsombefőzésé. A szokásos dizájn elkészítésével pontot tettem a végére. Most már csak néhány kép a "kalapos kisasszonyokról" és befejezem a paradicsomos ámokfutásomat. :)

Lekvárdizájn a'la szaboberni :)

Úgy döntöttem, hogy először a képeket töltöm fel a lekvárjaimról, mert ez a leggyorsabb és legegyszerűbb. Valószínű ma már másra nem is lesz időm, de legalább végre haladok. Jippppiiijájééé! :)

Igazi kis retro-dizájnt kaptak a drágáim, még a vinyetták betűtípusa is Jane Austen, na és persze hogy cikk-cakk ollóval vágtam ki őket. A kékfestőről és a babos kendős anyagról nem is beszélve...

Ismét nagyot alkottam. Kezdem érezni a tömjén illatát, úgyhogy befejezem... :):):) Jöjjenek a képek...  

Kimaradt jelenetek... :)

Félelmetes, hogy augusztus 11.-én volt az utolsó bejegyzésem a blogomban. Egyszerűen nem értem, hogy hova tűnik az idő, de soha nincs elég, a saját dolgaimra meg aztán végképp. Az elmúlt másfél hónapban pedig annyi minden történt, amiről érdemes lett volna írni akár külön-külön is, erre most csinálhatok belőlük összefoglalót. Pfff! 

Hát, nézzük csak!

Augusztus 11-én postára adtam a felvételim hitelesítő lapjait. Erről külön posztot lehetne nyitni nagyjából olyan címmel, hogy "Hogyan nem lettem web-programozó...". 

A lényege a következő: Bár voltak kétségeim az e-felvételit illetően (persze csak magamban, megjegyzem még mindig sokkal jobb dolognak tartom, mint a hagyományos verziót), valamint a pontjaimmal kapcsolatban, hogy vajon elég lesz-e. Természetesen elég lett. Sőt, meg is haladta a felvételhez szükséges ponthatárt, mint utóbb kiderült. És hogy miért nem vagyok hallgató a GDF-en? Nos, sikeresen felvételiztem Budapestre nappali szakra. :D:D:D Fogalmam sincs, hogy ez hogy sikerült, mit néztem félre, de sem a várost, sem a tagozatot nem sikerült belőnöm. :) Ellenben kiderült, hogy 400 pontom tuti van, ez alapján bátran meg lehet célozni az ilyen ponthatár körüli szakokat a jövőben.

Szintén e havi történet, hogy bűnöző lettem. :) Augusztus 26-án kaptam  kézhez a Polgármesteri Hivataltól azt a végzést, miszerint eljárás indult ellenem birtokháborítás és állattartás miatt. Kedves panellakó embertársaim ugyanis aláírást gyűjtöttek és feljelentettek az Önkormányzatnál, mert szerintük éjjel-nappal megállás nélkül ugatnak a kutyáink, amivel zavarják a környéken élők nyugalmát. A legdurvább ferdítés az egész sztoriban az, hogy állításuk szerint többször éltek panasszal ez ügyben, és mi semmit nem reagáltunk erre. Szeptember 6-án lett volna a meghallgatás, aminek kérvényeztem az elhalasztását, azóta kuss van. Nem bánnám, ha így is maradna, és elfelejtenék tovább göngyölíteni az ügyet. Minden esetre posztolok egy képet emlékbe a kapott levél egy részéről. A lényeg szerepel rajta.

Jaj, és hogy el ne felejtsem, egy nagyon frappáns kis videó még ez ügyben: 

Augusztus 29-e szintén sarkalatos pont volt az életemben, mégpedig azért, mert megvettem életem első tűsarkú cipőjét. Majdnem 30 évet kellett rá várni, de csodaszééép!!! Imádom!

Az apropója pedig, hogy szeptember 3-án lakodalomba voltam hivatalos, méghozzá nem is akármilyen posztban, én voltam Zsoló kísérője. Mint násznagy velem villoghatott, én pedig a főasztalnál ülhettem. Hja, helyezkedni tudni kell... :) Mondjuk ennél alacsonyabb pozícióba el sem megyek... :D:D:D 

Azért posztolok néhány képet, hogy maradjon ennek is nyoma...

A cipőmbe viszont annyira beleszerelmesedtem, hogy azóta sem raktam el őket a szekrénybe. Sőt, nem hogy a szekrénybe, a dobozba nem raktam vissza, hogy mindig lássam, ha bejövök a szobámba. Kár, hogy javarészt dorkót hordok, és ahhoz passzoló ruhákat, illetve az is kár, hogy nem nagyon tudok benne menni 5 méternél többet. Viszont fotózni olyan jó... Csináltam is néhány tökjó képet... még idebiggyesztem a kedvenceimet. :)

Na, hát nagyjából ennyi lenne az elmúlt másfél hónap összefoglalója. Maradt viszont egy-két olyan dolog, amiről külön posztban szeretnék írni. Úgyhogy hamarosan jön a szülinapom, a Szüreti Napok interjúi, és néhány képet felteszek az eddig elkészült lekvárokról is, mivel ez szintén elmaradt a múlt hónapban. Túl szépek lettek ahhoz, hogy ne osszam meg másokkal is... :D

Szóóóóval hamarosan jövööööök! :):):)