Nosztalgia: ON. :)

Tegnap 7 év után találkoztam a főiskolás barátosnőmmel, Zsuzsával. Úristen, hát mennyire jó volt már! El is felejtettem, mekkora nagy barátság volt a mienk, és mennyire szerettem. Ő már  férj, gyerekek, irtó csajos, én meg még mindig itt idiótáskodok, képtelen vagyok felnőni. Ezzel szemben az együtt töltött órák alatt egyszer sem éreztem azt, hogy távol lennénk egymástól, ne lenne miről beszélni, vagy bármi is erőltetett lenne. Előkerült egy csomó régi sztori meg fénykép, ment a nosztalgia-party órákon át. Azóta én is feltúrtam a régi fotókat itthon, teljesen belemerültem az emlékekbe már két napja. Irtóra hiányoznak a fősulis évek, meg az akkori barátaim - ez most tudatosult bennem. Vagyis egy ideje kezd gyanússá válni a dolog, hogy az elmúlt néhány hónapban hat olyan emberrel találkoztam, beszéltem, akik ahhoz az időszakhoz kötnek. Annyira izgatott vagyok már most - és egy csomót agyalok is rajta -, hogy ezek a pontok mikor kapcsolódnak össze, és egyáltalán mit akar jelenteni. 

Szomorú vasárnap

Most már egészen biztos, hogy Hunya az életemre tör. Délután a következő beszélgetés zajlott le köztünk:


- Jól vagy?
- Nem.
-Szomorú vagy?
- Igen.
- Akkor küldök neked zenét.
- Jó.

Erre elküldni nekem a Szomorú vasárnap Leander-féle verzióját. Jó, hát ha eddig depresszív voltam, akkor legyek szuicid is? Kösziiii! Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátja van? :D

Szívmelengető

Ezt ma kaptam Csillától ajándékba. Annyira szép gondolatok, hogy túlcsordult a szívem. Muszáj másnak is adnom belőle.

"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... - Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. - Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. - Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz! Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked..." /G.G.Marquez/

Always Look on the Bright Side of Life :D

Édes drága mélabúmból ma Nikici barátnőm és Panni kutyám úgy kirángatott, ahogy az meg van írva. Elmentünk TV-t venni. Niki hitelt intéz... Élettársa van? Naná, persze! Neve? Hucu. Mikor született? Itt már vinnyogtam, mert épp minap fejtettem ki, hogy amikor ő már szottyadt ötvenes lesz, Hucu még mindig 40. És naná, hogy a pasik 40 környékén még simán jók. Hol született? Bamba nézés... ööööö. Odasúgtam, mondd, hogy Szekszárdon, azt' haladjunk, hiszen az emberek 90%-a úgyis itt született. Újabb kínos kérdés - hol dolgozik? - erre néz rám. Itt már sírtam a röhögéstől. Mondtam is, minek kell túlbonyolítani a dolgokat, választotta volna, hogy egyedülálló, és nincsenek kérdések. A legszebb az egészben mégis az, hogy nem elég hogy ők élettársak, még jegyesek is. Jó, hát ezek nem olyan kardinális kérdések végül is egy párkapcsolatban. Drága Nikim, úgy imádlak! De én mondtam, hogy ezt megírom... :D Végül eltekintettünk nem csak a párkapcsolatos résztől, de az egész hitelügyintézéstől, és kápéra megvettük a TV-t. 

Nikim taxit hívott volna, de én nagy pofával mondtam, hogy "Ahhh, minek az, hazavisszük kézben, csak 10 kg!" Jah, 10 kg papírdobozban, aminek semmi fogója nem volt, így a kezünk 2 perc után belemerevedett egy nem épp természetes pozícióba, mindezt pedig tetézte egy  a lábunk között ökörhugyként tekerődző kutya. Nagy kínok árán azért csak végigvonszoltuk magunkat dobozostól, kutyástól a városon.

Imádtam ma, hogy Niki és Panni végre összebarátkoztak. Jól áll Nikimnek a kutya... meg a lakásának is. :)

Összességében nézve, irtóra kellett ez a nap. Érzem is magamban újra a kistigrist, úgyhogy szerintem már a héten véget vetek az önkéntes száműzetésemnek munka terén. Nem is értem néha ezeket a depresszív érzéseket, amikbe teljesen bele tudok feledkezni. Vannak dolgok, amikkel érdemes foglalkozni, és vannak, amikkel nem. Vannak dolgok, amik megtörténnek, és még ha nem is látszik az összefüggés, semmi nincs ok nélkül. Aztán meg ha nem is olyan fasza perpill, minden úgy jó, ahogy van. Aztán összekötjük a pontokat... :)

Úgyhogy Always Look on the Bright Side of Life...Türüm-türüm... :D

Viszlát 2011!

A 2011-es év "berniségei" 3 perc 48 másodpercben és 1610 képben. :)

Viszlát 2011! Üdv 2012! :D:D:D