2011. november 9., szerda

Nikicimnek...

Reményik Sándor: Egymás helyett          

Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem.
Én végigálmodom az álmait,
Ő végigéli az én életem.

Ő helyettem is él, szenved, szeret,
Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.
Én benne eltemetett vágyaim
Hazajáró lobogását látom.

De néha őt kísérti egy-egy álom:
Mennybe törő és földbe temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.
Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom,
Nap felé fordítom a szirmait, 
S égre festem egy halvány hajnalon. 

Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát az égig.

Ha találkozunk egy más csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.


Én is kaptam egy ilyen barátot! Olyan jó, hogy vagy nekem! Hogy megmondod, hogy "Most mi legyen? és "Most mit csináljak?", hogy minden butaságomban támogatsz,   még   FluorTomi koncertre is eljössz velem,  hogy mindig mellettem vagy, hogy ha nem találkozunk 2 napig, akkor már hiányzom, hogy szeretsz, hogy hiszel bennem, és hogy ami hiányzik belőlem, az benned megvan. 

NAGYON SZERETLEK NIKICIM!!!!

Hello-hello-hellovííín 2. rész

Hát, azt is megértük, hogy elkészítettem életem első töklámpását is. Csak a miheztartás végett, egy kis wikiidézet:  

"A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. 
A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel."

Nah, most hogy már ilyen nagyoooon okosak vagyunk,  inkább felrakom a képeket a gyártási folyamatról.... :D












Mivel töklámpásunk már volt, így a csajokkal csináltunk néhány képet! Úgy imádom őket!!!!





Hello-hello-hellovííín 1. rész

Soha nem ünnepeltem még a Halloweent, tekintve, hogy nem tartozunk épp az angolszász országok közé, bár most már egyre inkább nálunk is divattá válik. Idén kivételt tettem, de ennek csak az Instagram az oka, meg hogy 4 napos ünnep volt Mindenszentek miatt, így bőven volt időm arra, hogy süssek-főzzek, fotózzak, tököt faragjak stb. És most sem igazán ünneplés volt, inkább időeltöltésnek nevezném.
Mivel drága Nikim már a 3. napon nem bírta nélkülem, és ennek telefonálás és sms-ek formájában hangot is adott, miszerint nem tudja napok óta, hogy mi van velem, ezért ezt a posztot most neki ajánlom. Hiába védekeztem, hogy az életem nyitott könyv, mert Foursquare-rel jelzem merre vagyok, Instagram-mal, hogy mit csinálok, Miso-val, hogy mit nézek a TV-ben, amit a Facebook teljes mértékben összefog, azt mondta, az úgy nem jó, meséljem el neki. Hát, akkor most elmesélem.... Nikicim, ezt most csak neked írom! :D
Szóval, sosem tagadtam, hogy a konyhában csak ritkán, néhanapján járok, és csak mint hobbyszakács funkcionálok általában, bár azt meg kell vallanom az Instagram jelentős motiváció minden sütés-főzés alkalmával. :) A halloween-i kajakészítésbe is részben ezért fogtam bele, meg hát egyéb dolgok miatt, mint például nem tudom honnan, de került 2 sütőtök hozzánk. Na, hát tökből még soha nem csináltam semmit.... Úgyhogy elkészítettem életem első sütőtök krémlevesét bacon-nel.  A legegyszerűbb verziót csináltam, mivel a szüleim is ott voltak, nem nagyon akartam vacakolni a főzéssel. Megjegyzem, ez  nem csak készítésben volt az első, hanem evésben is. Utólag  egyöntetűen megegyeztünk, hogy a sütőtöknek sárgaborsó íze van. :D

Ha már lúd, akkor legyen kövér alapon kissé jobban belemerültem az "ünnepbe", ez az elkészített ételeken meg is látszott. Irtó kreatívan halloween-i minipizzákat készítettem. A pizzatésztától egy kicsit féltem, de mivel nyáron Nikivel megtanultuk, hogyan kell élesztőt felfuttatni, majd tésztát keleszteni, így már annyira nem volt para (na jó, igazából csak másodjára sikerült, mert először nem akart felfutni az élesztőm az istenért se, úgyhogy az első kör kuka volt). A minipizzáknak egyébként nagy sikere volt. Viktor szerint mindig így kéne pizzát ennünk. Az viszont magával hozná, hogy a pizza nem alapkaja lenne, ami végül is nem lenne rossz, de olyan jó rendelni, és nincs vele semmi macera. Mellesleg ilyen kicsi verzióban tényleg elég babra meló, mert amíg mindet egyenként megkened, ráteszed a kétféle szalámit, sonkát, háromféle paprikát, kukoricát, a második tepsinél tuti megbánod, hogy belefogtál. Emiatt az új adagot ki is adtam alvállalkozásba. :)














A másik szenzációs kaja, a virslimúmia lett. :D Ahhh, tiszta röhej, így leírva... :D A maradék pizzatésztából készítettem úgy, hogy kb. egycentis csíkokat vágtam, és azt tekertem a virsli köré, a szeme pedig fekete bors lett. Inkább beduinok lettek, mint múmiák, ezen azóta vinnyogunk.
"The mummy returns as a beduin" címmel íme a képek:











 Az egész sütögetés fénypontja azonban a habcsók volt. Szintén első az életemben! Nagyon féltem tőle, ugyanis családi vonás, hogy nem tudunk habcsókot készíteni. Drága mama évekig kínlódott vele, soha nem adta fel, hogy megcsinálja, pedig általában vagy ragacsos, folyósak lettek, vagy odaégtek. Nem is ettem gyerekkoromban soha habcsókot, csak arra emlékszem, hogy mindig készültek.  Gondoltam, megtöröm ezt a családi átkot, és megpróbálkozom vele. 
Sütit eddig csak kétszer rontottam el. Az egyik évekkel ezelőtt volt, amikor a receptben a kakaó mennyiségét egy nullával elírták, ami gyanús volt, de hát a recept az recept. :) A másik pedig idén nyáron történt, amikor Nikivel kitaláltuk, hogy sütünk buktát. Már az alapokkal probléma volt, hiszen soha nem csináltunk, mert az kelt tészta, és ki a fene tud élesztőt felfuttatni. De mivel a Google a barátunk, úgyhogy jó pár cikk és képsorozat után bevállaltam az élesztős részt, ő pedig a többit. A vicc az egészben, hogy nem a buktát rontottuk el, hanem a muffint - amit azért csináltam, hátha nem sikerül a bukta -. Ez mondjuk a mai napig rejtély számomra, mert muffinban verhetetlen vagyok. 



Na, eme kis kitérő után visszakanyarodok a habcsókhoz.... :) Szóval, az eleje tök jól ment. Olvastam valahol, hogy akkor lesz jó a hab, ha vízgőz felett csináljuk.. És tényleg! :) Arról nem is beszélve, hogy milyen finom! Egy csomót megettem, mire nekiálltam volna a tepsibe rakni a kis "pamacsokat". Ellenben utána az idegbaj kerülgetett. Fogalmam nem volt róla, hogy ezek meddig sülnek vagy száradnak.... Persze, túl magas hőfokon elkezdenek barnulni, túl alacsonyon pedig soha nem készülnek el. Nagyjából a 80 fokot kísérleteztem ki megfelelőre, így szárítgattam őket, állandó felügyelet mellett. Órákba telt, mire kész lettek, és teljesen kétségbe voltam esve, hogy nem sikerülnek. Nikinek írogattam, Instagram-on keseregtem a többieknek.... Mert természetesen egyedül voltam otthon, eme nagy tett végrehajtása közben. Ami nem véletlenül történt így. Gondoltam, ha nem sikerülnek - amire nagy esélyt láttam -, sunyin ki tudom dobni úgy, hogy nem veszi észre senki. :D 

Aztán hogy, hogy nem, több órás vergődésemnek az lett a vége, hogy mind ízre, mind állagra habcsók lett belőle. És végre megtört a "habcsók-átok".... :) Sőt, első gyártás ellenére egy csomó dicséretet bezsebeltem, mert még Zsoló mamája is azt mondta, hogy ilyen még neki is csak ötévente sikerül. :) Egyébként azért ilyen kis nyomik, mert ha esetleg nem tűnne fel, Halloweenhez méltón ezek nem sima habcsókok ám! :):):) És innen is látszik, milyen kis pofátlan vagyok... Nem elég, hogy először csinálok habcsókot, de még meg is variálom.... :D



2011. október 10., hétfő

39. hét :):):):)

Egyszerűen képtelen vagyok rendszert vinni a dolgaimba... Már megint heti összefoglalót kell írnom, ahelyett hogy minden nap szorgosan blogoltam volna. Pedig lett volna mit...

Szóval hétfőn találkoztam Márkkal. Így 10 év után meghatározó volt. :) Ennek majd talán a jövőben szentelek egy külön bejegyzést, most viszont a lényeg... Megkaptam a szülinapi ajimat tőle is... Vááááá, naná, hogy a Spock füleket! Egyszerűen imádooooom! Annyira szipi-szupi, és olyan jól állnak! Persze, úgy szedtem ki a csomagolásból, hogy utána vissza lehessen ragasztani. Már a polcon figyel a gyűjteményemben. Egy kép erejéig azért felpróbáltam... Pofátlanságból a szülinapi képeslapom Star Wars-os... Valamiért tényleg hisz benne, hogy a Star Wars királyabb, mint a Star Trek, ami egyszerűen érthetetlen számomra! Mivel úgyis követi a blogomat, ezúton üzenem neki: A STAR TREK A VERYBESTOF! A Star Wars a közelében sincs! De azért ceje van! :D:D:D





Kedden Robinál voltam és folytattuk a fecskémet. Vagyis elkezdtük színezni. Úgy tűnik, Bob és Bobek végleg az enyészeté lettek. Egyelőre a farka és a feje lett kék. Ha teljesen elkészül szerintem szánok egy bejegyzést annak, hogy hogyan nézett ki eredetileg, a lézerezések után, és hogy mi lett belőle. Most kivételesen nem a tetoválás előtt kávéztunk, hanem utána, és még ajándékot is kaptam. Nyiiiii! :) Olyan kedves gesztus volt, bár igazság szerint mondjuk bőven megérdemeltem, az állandóan késések, csúszások és lemondott időpontok miatt. :D Ezek után azt hiszem, ő is kiérdemelte, hogy kapjon a dinnyedzsememből, amire már hónapok óta fáj a foga.















Szerdán nem posztoltam semmit még IG-re sem, nem is emlékszem mit csináltam. Gyásznap volt. Meghalt Steve Jobs. Hát, ebbe nem is nagyon akarok belemenni jobban... Rest in peace! :(

Csütörtökön újra Robinál voltam. A fecském nem gyógyult, így nem lehetett folytatni. Sajnos alkaron már csak a kulcslyuk volt félkész, így azt kellett folytatni. Azt kell, hogy mondjam, hogy a könyöktetoválásnál fájdalmasabb dolog nincs. Talán a belseje, de mivel azt a sebet már begyógyította az idő, hogy úgy mondjam, így mégis csak marad a könyök. Soha, soha többet könyökre nem tetováltatok!!! Nem is értem, ilyen hülyeséget hogy találhattam ki, vagy hogy egyezhettem bele. Ráadásul most sem lett kész, még egy alkalom biztosan kell neki, de lehet, hogy kettő. Csak egyszer legyen kész!!! :)
Azért jó is történt, mert gyarapodott az akváriumom lakóinak száma, mégpedig két algásszal, egy orrmányos angolnával, és egy pufipofával. Így most már Spocknak lett társa, naná, hogy Kirknek hívják. Most nagy a boldogság nálam is, és halacsoknál is! :)












Péntek délelőtt volt a Polgármesteri Hivatalban a meghallgatás a kutyák ügyében. Nem volt egy egyszerű szülés, de a lényeg, hogy a Landler 10. közös képviselője visszavonta a feljelentést. A kutyák száma viszont továbbra is probléma, bár kaptunk egy tippet a megoldásra. Ahhoz képest, hogy elég cinkesen indult a megbeszélés, és majdnem obégatásba fulladt, egész jó vége lett. Természetesen ez nem nekem köszönhető, sokkal inkább Viktor hidegvérének, mert én felvettem a kesztyűt, és leálltam vitázni. Jelen esetben nem ez lett volna a helyes út. Bár, nyugtatom magam, hogy ez is kellett a pozitív végkifejlethez. Minden esetre irtó pipa voltam, és kb. felétől inkább meg sem szólaltam.

Délután Hunyával elmentem Pécsre ruhákat venni neki. Hazafelé azt mondta, hogy most még jobban szeret, mert a nők egyszerűen megőrülnek, ha ruhás boltban vannak, én viszont nem vettem semmit. Na most akkor vagy nem vagyok igazi nő, vagy irtó jó fej vagyok, hiszen miatta mentünk, hogy neki vegyünk göncöket. :) Az össz vásárlásom egy zsáknyi kaja volt a Burger King-ből. Az viszont kihagyhatatlan... :)

Gondolom, mivel jó gyerek voltam, kiérdemeltem, hogy ajándékot kapjak. Az egyetlen dolog, ami egész délután foglalkoztatott  az a nyuszis sapka volt, igazi fülecskékkel és farkincával, és annyira jól állt. Mivel le se vettem a fejemről, és úgy flangáltam végig a ruhaválogatás alatt, így a kasszánál azt mondta, hogy ezt megveszi nekem. Persze, hogy hazafelé a kocsiban is rajtam volt, és utána a munkában is... Imádooooom!!! :)



Ja, és végre esett! Imádom az esőt, de így ősz körül már elég kellemetlen tud lenni. Naná, hogy fossá áztam...


Mivel pénteken éjszakás voltam, szombaton időcsapdába kerültem. Valamiért teljesen biztos voltam benne, hogy még csak péntek este van... Kiesett egy nap. Pedig épp ellenkezőleg, hiszen 24 órásra sikerült az ébren töltött órák száma. Így már nem is csináltam semmit, csak Ipadeztem - játszottam, olvastam -, és persze kutyáztam. Ennek fényében a másnapomat teljesen át kellett szerveznem.













Csináltam egy tortát Panninak, és megtartottuk a szülinapját. Erről hamarosan külön posztban számolok be, de ma már semmit nem szeretnék jobban, csak lefeküdni és nézni egy részt a Star Trek második évadjából. :)


2011. október 3., hétfő

Jáááááj, 30 lettem! :):):)

Kissé megkésve, de most pótlom a szülinapi posztomat. Nem tudom, mit szuttyogtam ennyit, de majd egy hónap késéssel szültem meg ezt a bejegyzést.
Szóval, 30 éves nyanya lettem én is! Nikim most örülhet... És bár előre jelezte, hogy majd összefosom magam, szerencsére ez nem történt meg. Úgy tűnik, ez csak egyesek kiváltsága. Ugye Niki???? :D:D:D


Életem legeslegjobb szülinapi buliját szervezték nekem, és rengeteg szipi-szupi ajándékot kaptam... Persze egyesek nem tudták kivárni a napját, úgyhogy akár 8-án is lehetett volna a szülinapom. :) Hunyával csütörtökön vacsizni voltunk, ami szokás szerint tök jó volt. Állatmennyiségű kaja, és iszonyat sok röhögés... :D




















Azt mondta, kiválasztotta a szerinte legeslegrondább ajándéktáskát, ami csak volt a boltban, mert hogy nekem az úgyis tetszeni fog! Ebben ismer, eltalálta. Sőt, a Lonsdale pólóm méretét szintén. Tud valamit, nem ma kezdte! Ja, és imádom ezt a pólómat! :)











Iccitől is megkaptam már előre az ajándékaim egy részét. Vagyis a fő ajándékomat, amire nem is számítottam, az IPadet. Irtóra örülök neki, bár mérgeskedik velem, hogy még mindig nem használom ki eléggé, ugyanis eddig még javarészt Tarkan videókat néztem rajta, StupidZombie-t játszottam, meg egy kicsit olvasgattam. Na, mindegy! Akkor is...az enyém!!!! :)













Na de a buliiii! Olyan édes volt mindenki! Mivel pénteken éjszakás voltam, így átaludtam a szombatot, olyan 6 körül ébredtem fel. Eközben Icci, Nikici meg Zsoló egész nap készülődtek, takarítottak, feldíszítettek a konyhát, Zsoló megfőzte a kedvenc kajámat,  töltött káposztát! Ja, tudom, hogy nem épp egy csajos étel, de mit csináljak, ha imádoooom! Sőt, tortát is sütött nekem!  Kell-e nála jobb barát? :)










Mondjuk így utólag nézve a töltött káposzta nem épp az a bulizás előtti kis nasi. Vacsi után mindenki fetrengett, már majdnem nem mentünk sehova... Legközelebb erre figyelni kell! :D:D

A tortám esetében szerencséjük volt, hogy számos gyertyát kaptam, és nem 30 db-ot, ezt mondtam is már akkor. Így is olyan sokáig eszeltem, hogy mit kívánjak, hogy már ráfojt a viasz a tetejére. A végére egy emberként izgult mindenki, hogy mikor fújom  már el.... :)
Az ajándékaim pedig egytől-egyig mind annyira, de annyira jók voltak! Imádom őket!

Nikim szerint kiérdemeltem a "Jááááj 30 lettem!" című filmben nyújtott alakításommal a legjobb barátnőnek járó Oscar-díjat. Ez esetben: "Thank you all, really! Thank you!" Asszem nem adtam fullba a kretén, mert Oscar bácsi meggyütt! :D:D:D Aztán jöttek a szokásos kedvencek: Hello Kitty és Star Trek. Ritu küldött nekem egy Hello Kitty-s lufit, Zsolótól pedig kaptam az új szobámba igazi Hello Kitty-s függönyt. Annyira vagány! :) Ja, és szintén Zsolótól Star Trek-es bögrét, ami immáron a  kedvencemmé avanzsálódott. 
























Az este legszuperebb pillanata azonban az volt, amikor megkaptam Iccitől a Spock figurámat, és annyira örültem neki, hogy ugrándoztam meg visítoztam, a többiek pedig spontán körül álltak és egyszerre mutatták a "Live long and prosper" köszöntést.

Ebben én olyan béna vagyok még mindig, pedig sokat gyakorlok. Aztán kisegítettek, és befőttes gumival az ujjamon később már én is meg tudtam csinálni.
























Az este további részéért már igazán nem vállalok felelősséget. Egy kicsit megittasodtunk, nem nagyon csak éppen annyira, hogy közönségesek voltunk. :) Na jó, nem is! :D:D:D:D


















A mélypont talán az volt, amikor üvöltöttem és ugráltam a Fluor Tomi-féle Halendára. Emlékül be is teszem a fergeteges videóját, csak hogy mindig kéznél legyen, ha nosztalgiázni akarok majd ennél a posztnál. :)








A Niki-féle cicifogás szintén a mélypontok közé tartozik, valamint az amikor csordaként vonultunk ki a levegőre, mert majdnem behánytam. Persze erről is készült kép. Ez a fotó a fejemről azt hiszem priceless! :):)
















Zsoló levideózta az őrjöngésemet reggel felé. Nem is tudom hogyan kommenteljem ezt az izét, amit éppen csinálok... Lehet nem kéne mutogatni, de hát ezzel teljes az est bemutatása. Egyébként többszöri visszanézés után egyre inkább azt érzem, hogy ez egyszerűen vállalhatatlan. :)

Szóval a videó:

video


A másnapomat egész nap ágyban töltöttem. Egyetlen IG képre volt csak erőm, mely jól jellemezte az állapotomat.