2011. október 10., hétfő

39. hét :):):):)

Egyszerűen képtelen vagyok rendszert vinni a dolgaimba... Már megint heti összefoglalót kell írnom, ahelyett hogy minden nap szorgosan blogoltam volna. Pedig lett volna mit...

Szóval hétfőn találkoztam Márkkal. Így 10 év után meghatározó volt. :) Ennek majd talán a jövőben szentelek egy külön bejegyzést, most viszont a lényeg... Megkaptam a szülinapi ajimat tőle is... Vááááá, naná, hogy a Spock füleket! Egyszerűen imádooooom! Annyira szipi-szupi, és olyan jól állnak! Persze, úgy szedtem ki a csomagolásból, hogy utána vissza lehessen ragasztani. Már a polcon figyel a gyűjteményemben. Egy kép erejéig azért felpróbáltam... Pofátlanságból a szülinapi képeslapom Star Wars-os... Valamiért tényleg hisz benne, hogy a Star Wars királyabb, mint a Star Trek, ami egyszerűen érthetetlen számomra! Mivel úgyis követi a blogomat, ezúton üzenem neki: A STAR TREK A VERYBESTOF! A Star Wars a közelében sincs! De azért ceje van! :D:D:D





Kedden Robinál voltam és folytattuk a fecskémet. Vagyis elkezdtük színezni. Úgy tűnik, Bob és Bobek végleg az enyészeté lettek. Egyelőre a farka és a feje lett kék. Ha teljesen elkészül szerintem szánok egy bejegyzést annak, hogy hogyan nézett ki eredetileg, a lézerezések után, és hogy mi lett belőle. Most kivételesen nem a tetoválás előtt kávéztunk, hanem utána, és még ajándékot is kaptam. Nyiiiii! :) Olyan kedves gesztus volt, bár igazság szerint mondjuk bőven megérdemeltem, az állandóan késések, csúszások és lemondott időpontok miatt. :D Ezek után azt hiszem, ő is kiérdemelte, hogy kapjon a dinnyedzsememből, amire már hónapok óta fáj a foga.















Szerdán nem posztoltam semmit még IG-re sem, nem is emlékszem mit csináltam. Gyásznap volt. Meghalt Steve Jobs. Hát, ebbe nem is nagyon akarok belemenni jobban... Rest in peace! :(

Csütörtökön újra Robinál voltam. A fecském nem gyógyult, így nem lehetett folytatni. Sajnos alkaron már csak a kulcslyuk volt félkész, így azt kellett folytatni. Azt kell, hogy mondjam, hogy a könyöktetoválásnál fájdalmasabb dolog nincs. Talán a belseje, de mivel azt a sebet már begyógyította az idő, hogy úgy mondjam, így mégis csak marad a könyök. Soha, soha többet könyökre nem tetováltatok!!! Nem is értem, ilyen hülyeséget hogy találhattam ki, vagy hogy egyezhettem bele. Ráadásul most sem lett kész, még egy alkalom biztosan kell neki, de lehet, hogy kettő. Csak egyszer legyen kész!!! :)
Azért jó is történt, mert gyarapodott az akváriumom lakóinak száma, mégpedig két algásszal, egy orrmányos angolnával, és egy pufipofával. Így most már Spocknak lett társa, naná, hogy Kirknek hívják. Most nagy a boldogság nálam is, és halacsoknál is! :)












Péntek délelőtt volt a Polgármesteri Hivatalban a meghallgatás a kutyák ügyében. Nem volt egy egyszerű szülés, de a lényeg, hogy a Landler 10. közös képviselője visszavonta a feljelentést. A kutyák száma viszont továbbra is probléma, bár kaptunk egy tippet a megoldásra. Ahhoz képest, hogy elég cinkesen indult a megbeszélés, és majdnem obégatásba fulladt, egész jó vége lett. Természetesen ez nem nekem köszönhető, sokkal inkább Viktor hidegvérének, mert én felvettem a kesztyűt, és leálltam vitázni. Jelen esetben nem ez lett volna a helyes út. Bár, nyugtatom magam, hogy ez is kellett a pozitív végkifejlethez. Minden esetre irtó pipa voltam, és kb. felétől inkább meg sem szólaltam.

Délután Hunyával elmentem Pécsre ruhákat venni neki. Hazafelé azt mondta, hogy most még jobban szeret, mert a nők egyszerűen megőrülnek, ha ruhás boltban vannak, én viszont nem vettem semmit. Na most akkor vagy nem vagyok igazi nő, vagy irtó jó fej vagyok, hiszen miatta mentünk, hogy neki vegyünk göncöket. :) Az össz vásárlásom egy zsáknyi kaja volt a Burger King-ből. Az viszont kihagyhatatlan... :)

Gondolom, mivel jó gyerek voltam, kiérdemeltem, hogy ajándékot kapjak. Az egyetlen dolog, ami egész délután foglalkoztatott  az a nyuszis sapka volt, igazi fülecskékkel és farkincával, és annyira jól állt. Mivel le se vettem a fejemről, és úgy flangáltam végig a ruhaválogatás alatt, így a kasszánál azt mondta, hogy ezt megveszi nekem. Persze, hogy hazafelé a kocsiban is rajtam volt, és utána a munkában is... Imádooooom!!! :)



Ja, és végre esett! Imádom az esőt, de így ősz körül már elég kellemetlen tud lenni. Naná, hogy fossá áztam...


Mivel pénteken éjszakás voltam, szombaton időcsapdába kerültem. Valamiért teljesen biztos voltam benne, hogy még csak péntek este van... Kiesett egy nap. Pedig épp ellenkezőleg, hiszen 24 órásra sikerült az ébren töltött órák száma. Így már nem is csináltam semmit, csak Ipadeztem - játszottam, olvastam -, és persze kutyáztam. Ennek fényében a másnapomat teljesen át kellett szerveznem.













Csináltam egy tortát Panninak, és megtartottuk a szülinapját. Erről hamarosan külön posztban számolok be, de ma már semmit nem szeretnék jobban, csak lefeküdni és nézni egy részt a Star Trek második évadjából. :)


2011. október 3., hétfő

Jáááááj, 30 lettem! :):):)

Kissé megkésve, de most pótlom a szülinapi posztomat. Nem tudom, mit szuttyogtam ennyit, de majd egy hónap késéssel szültem meg ezt a bejegyzést.
Szóval, 30 éves nyanya lettem én is! Nikim most örülhet... És bár előre jelezte, hogy majd összefosom magam, szerencsére ez nem történt meg. Úgy tűnik, ez csak egyesek kiváltsága. Ugye Niki???? :D:D:D


Életem legeslegjobb szülinapi buliját szervezték nekem, és rengeteg szipi-szupi ajándékot kaptam... Persze egyesek nem tudták kivárni a napját, úgyhogy akár 8-án is lehetett volna a szülinapom. :) Hunyával csütörtökön vacsizni voltunk, ami szokás szerint tök jó volt. Állatmennyiségű kaja, és iszonyat sok röhögés... :D




















Azt mondta, kiválasztotta a szerinte legeslegrondább ajándéktáskát, ami csak volt a boltban, mert hogy nekem az úgyis tetszeni fog! Ebben ismer, eltalálta. Sőt, a Lonsdale pólóm méretét szintén. Tud valamit, nem ma kezdte! Ja, és imádom ezt a pólómat! :)











Iccitől is megkaptam már előre az ajándékaim egy részét. Vagyis a fő ajándékomat, amire nem is számítottam, az IPadet. Irtóra örülök neki, bár mérgeskedik velem, hogy még mindig nem használom ki eléggé, ugyanis eddig még javarészt Tarkan videókat néztem rajta, StupidZombie-t játszottam, meg egy kicsit olvasgattam. Na, mindegy! Akkor is...az enyém!!!! :)













Na de a buliiii! Olyan édes volt mindenki! Mivel pénteken éjszakás voltam, így átaludtam a szombatot, olyan 6 körül ébredtem fel. Eközben Icci, Nikici meg Zsoló egész nap készülődtek, takarítottak, feldíszítettek a konyhát, Zsoló megfőzte a kedvenc kajámat,  töltött káposztát! Ja, tudom, hogy nem épp egy csajos étel, de mit csináljak, ha imádoooom! Sőt, tortát is sütött nekem!  Kell-e nála jobb barát? :)










Mondjuk így utólag nézve a töltött káposzta nem épp az a bulizás előtti kis nasi. Vacsi után mindenki fetrengett, már majdnem nem mentünk sehova... Legközelebb erre figyelni kell! :D:D

A tortám esetében szerencséjük volt, hogy számos gyertyát kaptam, és nem 30 db-ot, ezt mondtam is már akkor. Így is olyan sokáig eszeltem, hogy mit kívánjak, hogy már ráfojt a viasz a tetejére. A végére egy emberként izgult mindenki, hogy mikor fújom  már el.... :)
Az ajándékaim pedig egytől-egyig mind annyira, de annyira jók voltak! Imádom őket!

Nikim szerint kiérdemeltem a "Jááááj 30 lettem!" című filmben nyújtott alakításommal a legjobb barátnőnek járó Oscar-díjat. Ez esetben: "Thank you all, really! Thank you!" Asszem nem adtam fullba a kretén, mert Oscar bácsi meggyütt! :D:D:D Aztán jöttek a szokásos kedvencek: Hello Kitty és Star Trek. Ritu küldött nekem egy Hello Kitty-s lufit, Zsolótól pedig kaptam az új szobámba igazi Hello Kitty-s függönyt. Annyira vagány! :) Ja, és szintén Zsolótól Star Trek-es bögrét, ami immáron a  kedvencemmé avanzsálódott. 
























Az este legszuperebb pillanata azonban az volt, amikor megkaptam Iccitől a Spock figurámat, és annyira örültem neki, hogy ugrándoztam meg visítoztam, a többiek pedig spontán körül álltak és egyszerre mutatták a "Live long and prosper" köszöntést.

Ebben én olyan béna vagyok még mindig, pedig sokat gyakorlok. Aztán kisegítettek, és befőttes gumival az ujjamon később már én is meg tudtam csinálni.
























Az este további részéért már igazán nem vállalok felelősséget. Egy kicsit megittasodtunk, nem nagyon csak éppen annyira, hogy közönségesek voltunk. :) Na jó, nem is! :D:D:D:D


















A mélypont talán az volt, amikor üvöltöttem és ugráltam a Fluor Tomi-féle Halendára. Emlékül be is teszem a fergeteges videóját, csak hogy mindig kéznél legyen, ha nosztalgiázni akarok majd ennél a posztnál. :)








A Niki-féle cicifogás szintén a mélypontok közé tartozik, valamint az amikor csordaként vonultunk ki a levegőre, mert majdnem behánytam. Persze erről is készült kép. Ez a fotó a fejemről azt hiszem priceless! :):)
















Zsoló levideózta az őrjöngésemet reggel felé. Nem is tudom hogyan kommenteljem ezt az izét, amit éppen csinálok... Lehet nem kéne mutogatni, de hát ezzel teljes az est bemutatása. Egyébként többszöri visszanézés után egyre inkább azt érzem, hogy ez egyszerűen vállalhatatlan. :)

Szóval a videó:

video


A másnapomat egész nap ágyban töltöttem. Egyetlen IG képre volt csak erőm, mely jól jellemezte az állapotomat.