Igen nagy csalódottsággal írom meg ezt a posztomat, annak ellenére, hogy úgy terveztem, mélyen hallgatok majd róla.
Tegnap részt vettem a Nyárbúcsúztató Fesztiválra keresztelt krisnás programon. Eredetileg nagy reményeket fűztem hozzá, tekintve, hogy a Krisna-völgyi búcsú pesti verziójának aposztrofálták, és mivel két éve rendszeresen, valami rejtélyes oknál fogva akkor romlik el az autó, mikor a völgybe akarok menni, így gondoltam ez majd valami kárpótlás lesz, és a búcsú esszenciáját egy napba sűrítve megkapom. Hát, mekkorát tévedtem!
A körlevélben megadott részletes program:
- Rövidfilm megtekintése a védikus kultúráról - nagyjából az utolsó 5 percet láttam, mert késve értünk, és mint kiderült óránként van a programindítás... erről ugyan nem volt szó a levélben, de ne vesszünk el ilyen kis semmiségekben. :)
- Előadás az indiai szokásokról, életmódunkról, öltözködésről - kb. fél órába sűrítve, nagyvonalakban, mégis így utólag visszatekinte talán ez érte a legtöbbet.
- A központ és a templomépület bemutatása körvezetéssel - értsd pár perces beszéd az aulában elhelyezett Krishna "szobornál", a templomban pedig pár mondat Prabhupádáról és a murtikról.
- Indiai hangszeres bemutató - ezt alapvetően szoktam szeretni, de egy mantrát adtak adtak elő, valamint a maha mantrát, amit elméletileg közösen énekeltük volna, de senki nem kapcsolódott be a "közönségből" (mégis megkaptuk a "jól összeszokott, rendkívül aktív" titulust - kedves persze, de egy vicc), és egy tánc, ami számomra megint hiteltelenné vált, tekintve hogy közös körbe vonták a férfiakat és a nőket. Értem én, hogy kevesen voltunk, nem volt megoldható a külön férfi-női tánc, de legalább említés szintjén elmondhatták volna, hogy hivatalosan náluk nincs közösködés.
- Valóságshow: Az indiai hagyományos viselet felpróbálásának lehetősége - ez abból állt, hogy az udvaron volt egy rakat szári, amit rádadtak, és flangálhattál benne, amíg ott vagy. A valóságshow része számomra nem tiszta.
- Gyermekeknek arcfestés - hagyjuk. :)
- Varázslatok: az 5000 éves bölcselet bemutatása egy hivatásos bűvész előadásán keresztül - nagyjából 10 percig voltam képes nézni Lali bűvész ténykedését. Rendkívül amatőr és hiteltelen volt maga a bűvészkedés is, de az, hogy folyamatos megerősítésért fordult a mellette álló szerzeteshez, hogy ugye jól mondja ezt vagy azt a védikus tanítást, amit épp az egyes trükkökre vetít le, egyszerűen erőltettetté tette és felkészületlenségét bizonyította. Azzal az engedménnyel élek, hogy ha ezt a gyerekeknek mutatja be, akkor rendben van, ötletes dolog, és a játszva tanulás tényleg hasznos, de itt felnőtt embereknek kellett végignéznie ezt a merényletet a vallás és jóízlés ellen. És a lényeg itt a "kellett" szón van.
- Szabadtéri főzés, bevezetés az indiai vegetáriánus konyha művészetébe, lepénykenyér sütés kipróbálása - ez nem volt más, mint egy szerzetes egy darab wokkal kiállt az udvar közepére, belerakosgatta a különféle zöldségeket, és amíg elkészült "bevezetés a vegetáriánus konyha művészetébe" címszó alatt elmesélte, hogy milyen fűszereket használnak, és nem esznek gombát meg hagymát... na pufff! A puri sütés pedig abból állt, hogy volt egy nagy adag tészta előre elkészítve, ha odamentél, kaptál egy golyót belőle, amit sodrófával kinyújthattál, a szerzetes beletette neked olajba, kisütötte, és odaadta. Ez most komoly??? Utoljára kb. 3-4 éves koromban játszottuk ezt a mamával, de ő legalább elmondta a hozzávalókat, és később egyedül is megcsinálhattam. Hát ez mekkora egy epic fail már megint!
- Egész napos kirakodóvásár - ez az amúgy is mindig meglévő és nyitva tartó szuvenírboltot jelentette, nem többet, nem kevesebbet.
- Bharat-natyam, ősi indiai és bollywoodi modern táncok bemutatója
- Az indiai esküvők rítusainak bemutatása - utóbiakat már nem vártam meg, mert annyira füstölögtem, olyan nagyon mérges voltam, hogy egy percig sem akartam tovább maradni.
És akkor egy-két személyes észrevétel. Immáron nem is tudom, harmadik vagy negyedik éve járok hozzájuk vagy Pestre vagy a völgybe, sőt még a müncheni templomba is elmentem, amikor Németországban voltam, és csak és kizárólag pozitív élményekkel gazdagodtam. A fennen hirdetett békét, lelki feltöltődést stb. mindig tudták hozni, mindig azt éreztem, hogy kapok valamit, hogy valami plusszal jövök haza. Hát, de eeeeez? Ez a tegnapi izé... nem is tudom minek nevezzem! Annyira szinvonalon aluli volt, annyira méltatlan mindahhoz, amit képviselnek, ahogy élnek, ahogy gondolkodnak, vagyis ahogy én azt eddig gondoltam.
Amikor három napig a völgyben laktam, hogy egy kicsit jobban betekintést nyerhessek erről a világról, valóban elhittem, résztvevőnek éreztem magam, és amikor hazajöttem, már másnap azon vakaróztam, hogy hogyan és mikor mehetnék újra vissza. Most nem résztvevő voltam, hanem inkább kívülálló, néző. A völgyben tartott élményhétvégén volt ugyan egy programtervezet, de azon úgy és annyit vettél részt, amennyit és ahogyan akartál, semmi nem volt kötelező, nem volt erőszakos, nem volt erőltetett. Most mint egy birkát, úgy terelgettek. Az udvaron odamentünk a szerzeteshez, aki a "vegetáriánus konyha művészetébe" volt hivatott bevezetni minket, erre elhajtott, hogy majd ha beöltöztél, megnézted a bűvészt, na akkor majd visszajöhetsz, nem úgy van ám, hogy te csak úgy mászkálgatsz itt, ne adj isten beszélgetni akarsz vagy akármi, bármi. Na itt már kezdett kimenni a hajam, de visszafogtam magam.
 |
| Az iPad baromi hasznos a templomban is. :) |
Még a program elején, az előadáson szó volt arról, hogy a mai világ legnagyobb problémája az anyagiasság, hogy fogyasztói társadalomban élünk, és hogy ez minden baj forrása. Tény. Ahogy ténynek vettem azt is, hogy ők nem így élnek. Vagyis ha ez hibaként van feltüntetve, akkor erre következtettem. Ó, de nagyot tévedtem itt! Ugyanis épp az, akitől ezek a mondatok elhangzottak, rá fél órára tukmálta a Bagavatam gítát és hasonló könyveket a templomban pár ezer forintért. Na most, ezt lehet csak én gondolom így, de felelőtlenségnek érzem eladni ezt a könyvet olyanoknak, akik - és nekem ez jött le -, kb. 20 perce ismerkedtek meg ezzel a vallással, lövésük sincs róla mit kezdjenek vele, és nagyjából 0,000001%-ot tudnak az egész dologról. Mert mi történik valójában? Megveszi a könyvet, mint a fogyasztói társadalom mintapéldánya, hazamegy madzagfalvára, elmeséli a szomszédasszonynak, hogy "Te Mari, voltam fenn a templomban a krisnásoknál, hoztam szuvenírt!", aztán felbassza a polcra a Júlia és Romana kötetek mellé. Mert gondolom a másik véglet én lehetek, aki jó ideje odajárok, foglalkozom valamilyen szinten a dologgal, és az évek alatt begyűjtöttem pár könyvet, mindig annak megfelelően, amennyire és ahogyan belefolytam vagy érdekelt a dolog. De ez már megint egy másféle hozzáállás, ugye. A másik, ami kiverte a biztosítékot, az a beöltözés volt. A száriról tudni kell, hogy 6 méter színes anyagról beszélünk, amit így-úgy körbetekersz magadon, beráncolsz, elrendezel stb., tehát nem úgy van, hogy felkapod, mint az otthoni kinyúlt mackónadrágot, belebújsz, azt' mehetsz a dolgodra. Gyönyörű viselet, de meg kell tanulnod egyrészt azt, hogy hogy tudsz belőle ruhát varázsolni magadra, másrészről nem arról a darabról van szó, amiben reggel leugrassz a közértbe tejért meg kenyérért. És itt jött a másik nagy fogyasztói társadalmas hiba, miszerint öltöztetés közben elhangzott a felhívás, hogy "Meg lehet ám vásárolni!". Hát ez tök jó, úgyis épp egy szári hiányzott a parasztnak otthonról! Mert mit csinál vele? Itt a központban vagy a völgyben ez még valóban szári, főleg úgy, hogy segítenek megcsinálni. De ha elmegy innen, akkor mi lesz belőle? Nagyjából 6 méter színes sötétítőfüggöny anyag. Hiszen szerencsétlen emberlánya, hazamegy azzal a nesszel, hogy "na majd illegetem magam a férjemnek otthon száriban", de már fél napra rá nem tud mit kezdeni vele, ott áll 6 méter ronggyal a kezében, és gondolkodik, hogy hogy is volt, most hol tekerjem, hova rakjam, mert hoppá, elfeljtették megtanítani, hogyan kell használni, csak gyorsan rátekerte egy-két szakavatott, rutinos kéz, neki pedig nagyon tetszett a különleges, színes viselet. És ott áll az isten barma tanácstalanul, és fogja a fejét, hogy az a 15.000 Ft lehet mégsem érte meg annyira, és a hónap végén hogy fog hiányozni a családi kasszából.
Hát ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fagalmazódtak meg bennem a tegnapi fesztivál közben és után, aminek nagy részét nem rejtettem véka alá, még ott hangot adtam neki úgy, hogy hallótávolságban két szerzetes minden szavamat jól értse. Face to face nem vállalkoztam rá, mert szerintem még picsa is lett volna benne, ha reflektálnak bármelyik felvetésemre. Annak viszont igen nagy nyomatékot adtam, hogy ha most lennék itt először, akkor nem kétséges, hogy utoljára is. Azóta elgondolkodtam azon is, hogy talán túl nagyok voltak az elvárásaim, túl nagy volt a kontraszt a völgyben lakás vagy a vasárnapi nyílt napok és eközött, minden esetre arra jutottam, hogy kár erőltetni ezeket az újdonsült fesztiválokat, maradok a beköltözéses akciók és a többéves múltra visszatekintő, jól bevállt dolgoknál. Ezzel meg éljen a madzagfalváról busszal idetévedő kisnyugdíjas, neki ez is élmény számba mehet, a Barátok közt aktuális epizódja és a ki mit főzött aznap megbeszélése közé egy kis intermezzonak be lehet szúrni.
*** Csak egy kis szösszenet még. Megfigyeléseim alapján le kell szögeznem azt a tényt, hogy bármilyen visszataszító is a fogasztói társadalom, illetve annak egyes agyonhájpolt termékei, a krishna-hívők is sokkal inkább preferálják az almás logóval ellátott gyártmányokat, mint egyebeket. Annyi iPhone-t, iPad-et, MacBook-ot kevés zárt közösségben láttam, mint náluk a völgyben vagy a pesti templomban. Ezzel természetesen semmit nem akarok sugallni, pusztán egy megfigyelés. :)
