Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem.
Én végigálmodom az álmait,
Ő végigéli az én életem.
Ő helyettem is él, szenved, szeret,
Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.
Én benne eltemetett vágyaim
Hazajáró lobogását látom.
De néha őt kísérti egy-egy álom:
Mennybe törő és földbe temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.
Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom,
Nap felé fordítom a szirmait,
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát az égig.
Ha találkozunk egy más csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.
Én is kaptam egy ilyen barátot! Olyan jó, hogy vagy nekem! Hogy megmondod, hogy "Most mi legyen? és "Most mit csináljak?", hogy minden butaságomban támogatsz, még FluorTomi koncertre is eljössz velem, hogy mindig mellettem vagy, hogy ha nem találkozunk 2 napig, akkor már hiányzom, hogy szeretsz, hogy hiszel bennem, és hogy ami hiányzik belőlem, az benned megvan.
NAGYON SZERETLEK NIKICIM!!!!
Nagyon szeretlek! Mindennél, és mindenkinél jobban.
VálaszTörlés