Soha nem ünnepeltem még a Halloweent, tekintve, hogy nem tartozunk épp az angolszász országok közé, bár most már egyre inkább nálunk is divattá válik. Idén kivételt tettem, de ennek csak az Instagram az oka, meg hogy 4 napos ünnep volt Mindenszentek miatt, így bőven volt időm arra, hogy süssek-főzzek, fotózzak, tököt faragjak stb. És most sem igazán ünneplés volt, inkább időeltöltésnek nevezném.
Mivel drága Nikim már a 3. napon nem bírta nélkülem, és ennek telefonálás és sms-ek formájában hangot is adott, miszerint nem tudja napok óta, hogy mi van velem, ezért ezt a posztot most neki ajánlom. Hiába védekeztem, hogy az életem nyitott könyv, mert Foursquare-rel jelzem merre vagyok, Instagram-mal, hogy mit csinálok, Miso-val, hogy mit nézek a TV-ben, amit a Facebook teljes mértékben összefog, azt mondta, az úgy nem jó, meséljem el neki. Hát, akkor most elmesélem.... Nikicim, ezt most csak neked írom! :D
Szóval, sosem tagadtam, hogy a konyhában csak ritkán, néhanapján járok, és csak mint hobbyszakács funkcionálok általában, bár azt meg kell vallanom az Instagram jelentős motiváció minden sütés-főzés alkalmával. :) A halloween-i kajakészítésbe is részben ezért fogtam bele, meg hát egyéb dolgok miatt, mint például nem tudom honnan, de került 2 sütőtök hozzánk. Na, hát tökből még soha nem csináltam semmit.... Úgyhogy elkészítettem életem első sütőtök krémlevesét bacon-nel. A legegyszerűbb verziót csináltam, mivel a szüleim is ott voltak, nem nagyon akartam vacakolni a főzéssel. Megjegyzem, ez nem csak készítésben volt az első, hanem evésben is. Utólag egyöntetűen megegyeztünk, hogy a sütőtöknek sárgaborsó íze van. :D
Ha már lúd, akkor legyen kövér alapon kissé jobban belemerültem az "ünnepbe", ez az elkészített ételeken meg is látszott. Irtó kreatívan halloween-i minipizzákat készítettem. A pizzatésztától egy kicsit féltem, de mivel nyáron Nikivel megtanultuk, hogyan kell élesztőt felfuttatni, majd tésztát keleszteni, így már annyira nem volt para (na jó, igazából csak másodjára sikerült, mert először nem akart felfutni az élesztőm az istenért se, úgyhogy az első kör kuka volt). A minipizzáknak egyébként nagy sikere volt. Viktor szerint mindig így kéne pizzát ennünk. Az viszont magával hozná, hogy a pizza nem alapkaja lenne, ami végül is nem lenne rossz, de olyan jó rendelni, és nincs vele semmi macera. Mellesleg ilyen kicsi verzióban tényleg elég babra meló, mert amíg mindet egyenként megkened, ráteszed a kétféle szalámit, sonkát, háromféle paprikát, kukoricát, a második tepsinél tuti megbánod, hogy belefogtál. Emiatt az új adagot ki is adtam alvállalkozásba. :)
A másik szenzációs kaja, a virslimúmia lett. :D Ahhh, tiszta röhej, így leírva... :D A maradék pizzatésztából készítettem úgy, hogy kb. egycentis csíkokat vágtam, és azt tekertem a virsli köré, a szeme pedig fekete bors lett. Inkább beduinok lettek, mint múmiák, ezen azóta vinnyogunk.
"The mummy returns as a beduin" címmel íme a képek:
Az egész sütögetés fénypontja azonban a habcsók volt. Szintén első az életemben! Nagyon féltem tőle, ugyanis családi vonás, hogy nem tudunk habcsókot készíteni. Drága mama évekig kínlódott vele, soha nem adta fel, hogy megcsinálja, pedig általában vagy ragacsos, folyósak lettek, vagy odaégtek. Nem is ettem gyerekkoromban soha habcsókot, csak arra emlékszem, hogy mindig készültek. Gondoltam, megtöröm ezt a családi átkot, és megpróbálkozom vele.
Sütit eddig csak kétszer rontottam el. Az egyik évekkel ezelőtt volt, amikor a receptben a kakaó mennyiségét egy nullával elírták, ami gyanús volt, de hát a recept az recept. :) A másik pedig idén nyáron történt, amikor Nikivel kitaláltuk, hogy sütünk buktát. Már az alapokkal probléma volt, hiszen soha nem csináltunk, mert az kelt tészta, és ki a fene tud élesztőt felfuttatni. De mivel a Google a barátunk, úgyhogy jó pár cikk és képsorozat után bevállaltam az élesztős részt, ő pedig a többit. A vicc az egészben, hogy nem a buktát rontottuk el, hanem a muffint - amit azért csináltam, hátha nem sikerül a bukta -. Ez mondjuk a mai napig rejtély számomra, mert muffinban verhetetlen vagyok.
Na, eme kis kitérő után visszakanyarodok a habcsókhoz.... :) Szóval, az eleje tök jól ment. Olvastam valahol, hogy akkor lesz jó a hab, ha vízgőz felett csináljuk.. És tényleg! :) Arról nem is beszélve, hogy milyen finom! Egy csomót megettem, mire nekiálltam volna a tepsibe rakni a kis "pamacsokat". Ellenben utána az idegbaj kerülgetett. Fogalmam nem volt róla, hogy ezek meddig sülnek vagy száradnak.... Persze, túl magas hőfokon elkezdenek barnulni, túl alacsonyon pedig soha nem készülnek el. Nagyjából a 80 fokot kísérleteztem ki megfelelőre, így szárítgattam őket, állandó felügyelet mellett. Órákba telt, mire kész lettek, és teljesen kétségbe voltam esve, hogy nem sikerülnek. Nikinek írogattam, Instagram-on keseregtem a többieknek.... Mert természetesen egyedül voltam otthon, eme nagy tett végrehajtása közben. Ami nem véletlenül történt így. Gondoltam, ha nem sikerülnek - amire nagy esélyt láttam -, sunyin ki tudom dobni úgy, hogy nem veszi észre senki. :D
Aztán hogy, hogy nem, több órás vergődésemnek az lett a vége, hogy mind ízre, mind állagra habcsók lett belőle. És végre megtört a "habcsók-átok".... :) Sőt, első gyártás ellenére egy csomó dicséretet bezsebeltem, mert még Zsoló mamája is azt mondta, hogy ilyen még neki is csak ötévente sikerül. :) Egyébként azért ilyen kis nyomik, mert ha esetleg nem tűnne fel, Halloweenhez méltón ezek nem sima habcsókok ám! :):):) És innen is látszik, milyen kis pofátlan vagyok... Nem elég, hogy először csinálok habcsókot, de még meg is variálom.... :D
Nikim taxit hívott volna, de én nagy pofával mondtam, hogy "Ahhh, minek az, hazavisszük kézben, csak 10 kg!" Jah, 10 kg papírdobozban, aminek semmi fogója nem volt, így a kezünk 2 perc után belemerevedett egy nem épp természetes pozícióba, mindezt pedig tetézte egy a lábunk között ökörhugyként tekerődző kutya. Nagy kínok árán azért csak végigvonszoltuk magunkat dobozostól, kutyástól a városon.
Hát, azt is megértük, hogy elkészítettem életem első töklámpását is. Csak a miheztartás végett, egy kis wikiidézet: 
Aztán hogy, hogy nem, több órás vergődésemnek az lett a vége, hogy mind ízre, mind állagra habcsók lett belőle. És végre megtört a "habcsók-átok".... :) Sőt, első gyártás ellenére egy csomó dicséretet bezsebeltem, mert még Zsoló mamája is azt mondta, hogy ilyen még neki is csak ötévente sikerül. :) Egyébként azért ilyen kis nyomik, mert ha esetleg nem tűnne fel, Halloweenhez méltón ezek nem sima habcsókok ám! :):):) És innen is látszik, milyen kis pofátlan vagyok... Nem elég, hogy először csinálok habcsókot, de még meg is variálom.... :D
