Ipari mennyiségű "panoninalé" befőzés

Drága Mama múlt hét hétfőn rám sózott 3 vödör paradicsomot, emiatt az életem majdnem egy hétig  a paradicsomok körül forgott.

Azon hamar túltettem magam, hogy az utolsó ilyen jellegű kapcsolatom a paradicsommal még gyerekkoromban volt, amikor Dédinek segítettem, ám ez jobbára pancsikolás volt, mint érdemi munka. Nagyobb problémának tűnt viszont, hogy se üvegem, se gigaméretű lábasom nem volt, úgyhogy ezekért még futkározhattam egy sort. A keddi napom egy 8 órás műszak szintjén ment rá erre a projektre, ugyanis délután 4-től éjfélig ezen ügyködtem. Bevallom a vége felé már kifejezetten utáltam, és majdnem ott tartottam, hogy az összes üveget elajándékozom, mert rá nézni sem tudok, nem hogy alkalomadtán enni belőle.

  

Maga a főzés bizonyult a legegyszerűbb, és ebben a mezőnyben a leggyorsabb részfeladatnak is, mivel a passzírozás során a konyhában elszabadult a pokol. Az egy dolog, hogy maga a szerkezet egy igazi retro technika - szerintem Mama még lánykorában tehetett rá szert, na jó, max. mikor férjhez ment -, de picike, irtó lassan lehetett vele haladni, és képletesen szólva orrán-száján fröcskölte mind a levet, mind a trutymót. Ebből adódóan az egész konyha úszott a paradicsomban, olyan szinten, hogy még a kutyák is - akik persze szokás szerint ott lábatlankodtak - tiszta pirosak lettek. Ez fehér szőrűek lévén Artúr és Gigi esetében jelentett inkább gondot.

A 3 vödör paradicsomból 17 db 7,5 dl-es üvegnyi levet sikerült kinyernem. Nem egy jó biznisz ez a paradicsombefőzés, akár ha a ráfordított időt nézzük, akár azt, hogy kb. mennyiért kapom meg a boltban. Na de nem ez a lényeg! Mama örül, mert befőztem a paradicsomait, én örülök, mert írhatok róla egy bejegyzést a blogomba, és tegnap is mindenki örült, amikor elkészítettem az első levest belőle.
Természetesen a "ha paradicsomleves, akkor betűtészta, ha betűtészta, akkor ki kell rakni a nevünket belőle" összefüggés a mai napig érvényes. Valahogy ez nálam még ovi óta megmaradt, és persze tegnap sem jártam el másképp. :)

Aztán a mai nappal véglegesen lezárult egy fejezet az életemben, mégpedig a paradicsombefőzésé. A szokásos dizájn elkészítésével pontot tettem a végére. Most már csak néhány kép a "kalapos kisasszonyokról" és befejezem a paradicsomos ámokfutásomat. :)