Tegnap 7 év után találkoztam a főiskolás barátosnőmmel, Zsuzsával. Úristen, hát mennyire jó volt már! El is felejtettem, mekkora nagy barátság volt a mienk, és mennyire szerettem. Ő már férj, gyerekek, irtó csajos, én meg még mindig itt idiótáskodok, képtelen vagyok felnőni. Ezzel szemben az együtt töltött órák alatt egyszer sem éreztem azt, hogy távol lennénk egymástól, ne lenne miről beszélni, vagy bármi is erőltetett lenne. Előkerült egy csomó régi sztori meg fénykép, ment a nosztalgia-party órákon át. Azóta én is feltúrtam a régi fotókat itthon, teljesen belemerültem az emlékekbe már két napja. Irtóra hiányoznak a fősulis évek, meg az akkori barátaim - ez most tudatosult bennem. Vagyis egy ideje kezd gyanússá válni a dolog, hogy az elmúlt néhány hónapban hat olyan emberrel találkoztam, beszéltem, akik ahhoz az időszakhoz kötnek. Annyira izgatott vagyok már most - és egy csomót agyalok is rajta -, hogy ezek a pontok mikor kapcsolódnak össze, és egyáltalán mit akar jelenteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése