Egy kissé töményre sikeredett a prágai kiruccanás, jobb esetben átlag 4-5 napra is elég lett volna, de mivel másfél napunk volt csak rá, így azóta pihenjük az út fáradalmait, várjuk a gyorshajtásért járó sárga csekkeket, osztunk-szorzunk, vinnyogunk a képeken és videókon, naphosszat élménybeszámolót tartunk az itthon maradottaknak, és örülünk magunknak, hogy "baaaaaszd meg, ez mennyire kurva jóóóó volt már!".
A koncetet illetően Márknak igaza volt, tényleg egy összetett szóval lehet jellemezni: "aztakurvaaaaaa!!!" :) Megjegyzem másnap alig bírtam mozgatni a kezem-lábam és hangom sem nagyon volt, végig ugráltam és üvöltöttem az egészet. Teljesen leamortizáltam mind magam, mind mások engem. Ellenben a bennem élő, és sokszor magának igencsak hangot adó és elhatalmasodó mizantrópia valahogy az első akkordtól elpárolgott, köddé vált, mintha sosem lett volna, mindenki "barát" volt, hiába voltunk olyanok, mint a heringek és éreztem a mellettem állókból áradó hőt (úgy Magen-esen: "spürst du das...?"), valahogy oly természetesen vitt magával, és mozgott együtt a többezernyi tagól álló embertömeg, hogy öröm volt rá gondolni. Megjegyzem egyéb esetekben sokkal kevesebb ember esetében is már sikítva rohanok jó messzire.
Nah, néhány kép, csak úgy mutatóba... :)
És a videóóóók. :) Úristen, egy videón szerepelek Anthonyval, muhaha... :D:D:D
A koncert alatt ipari mennyiségű joint pattant el, folyamatos füstfelhőben álltunk, úgyhogy már csak az elég lett volna sokak boldogságához. Még szerencse, hogy a csehek nem foglalkoztak több hónapja operatív felderítéssel, mint nálunk az a 480 seggarc Ozora kapcsán. :)
Arról nem beszélve, hogy a végén az 5 fős társaságból úgy bebaszott mindenki, hogy több órán át bolyongtunk Párga utcáin, és a végére különféle relációkban, de mindenki összeveszett mindenkivel, és tipikus magyar mentalitás szerint a Vencel téren üvöltöztek egymással, Vera pedig nekiindult a nagyvilágnak. Ebből adódóan ment mindenki mint az ökör, javarészt egymást keresték. Nah, így kell elbaszni egy kibaszott jó koncertélményt! Tanulság: minél többen vagyunk egy helyen, annál nagyobb a rizikófaktor. :) Hozzáfűzni valóm az egészhez csak annyi volt, hogy "másnap hosszú nap lesz -főleg a kocsiban a hazaúton -, ha ez tovább fajul, elmentem nézegelődni és fotózni a Vencel térre, viel spaß mindenkinek, max. a szállodában találkozunk". :)
Másnap amíg a többiek csülköt zabáltak (most áldom azt a jó tulajdonságomat, hogy nem eszem húst), pár órát eltölthettem a prágai csokimúzeumban. Ez járt nekem, tekintve, hogy a brüsszeli utam oly csúfondáros véget ért (vagy el sem kezdődött - nézőpont kérdése) ...
A hazaút igazi csapatmunka volt. A tervezett dél, max. 2 órás indulásból (de abban már legyen benne a kajálás, kávézás, vásárlás, városnézés stb.) fél 6-os start lett, mert több óra elment arra, hogy megbüntettek a rendőrök, mert bekeveredtünk valami villamos sínekkel tarkított sétállóutcába, körkörösen keringtünk, hogy parkolót találjunk, aminek a végeredménye egy kurva drága parkolóház lett az opera mellett, majd hazafele szintén eltévedtünk, először spirálban majd farkasfogban bolyongtunk, végül beszoptunk egy Staut a városból kifele menet. Mindezt persze úgy, hogy még az előző napot sem sikerült kiheverni, félkómában indultunk haza, így a végére annyira álmosak voltunk, hogy már "örök vitákat" dobtunk be feszültségkeltés céljából, mint világválság, Magyarország elcsatolt részei, cigány- és zsidókérdés stb., és amikor már ez sem segített, vettünk egy rakat red bullt, és elektronikus zenét hallgattunk csutkán, azon vinnyogva, hogy "Jaj, csak nehogy diszkóbaleset legyen a vége!".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése