Ezt főként hétfőnként érzem, szabi után pedig hatványozottan... Most viszont egy négy napos biciklitúrával és 270 km-rel a hátam mögött teljesen a tetőfokára hágott ez az érzés. Azt hiszem, nincs annál borzalmasabb, mint amikor még ki se látok a fejemből, de 08:15-kor már azzal bombáznak, hogy mi lesz a feladat az elkövetkező jó néhány napra. Ilyenkor persze, csak azt tudom kinyögni, hogy: "Igen!", "Persze!", "Hogyne!", "Csinálom!", "Nézem!", "Rajta vagyok!" Miért nem tud a hétfő mondjuk délben kezdődni? Vagy egyszerűen elmaradni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése