Hát, kérem szépen megérkezett az első fotósorozat a Balaton Soundról, és a facebookon komoly felháborodást váltott ki egy kép. A sok uhubagoly huhogott is rendesen. Tipikus magyar mentalitás, tipikus hozzáállás. Tele az ország megmondóemberekkel, erkölcscsőszökkel és házmesterekkel. A kedvencem: "A szülei biztos büszkék rá!" jellegű hozzászólások. Ugyan, kérem! Nyílván közülünk senki nem volt, aki valaha is a büdös életben fetrengett volna a hányásában, drogozott volna vagy keveredett hasonló szituációkba fiúkkal vagy lányokkal, esetleg fiúkkal és lányokkal. :) Mitől más ha ezt fotón látjuk, ha másnál látjuk? Az meg, hogy mit szólnak a szülei, szintén egy baromi álszent dolog. Úristen, ők talán nem voltak fiatalok? Hát, ha csak a saját házam táján kezdek el söprögetni, akkor nézzük csak! Számtalan sztorit hallottam apum, nagybátyjám és papám kalandjairól, bulijairól, "ereszdelahajamat" típusú megmozdulásairól akár a házasságaikat megelőzően, akár azalatt. Sőt, az első tetoválást is papám karján láttam gyerekkoromban, és már akkor tudtam, hogy nekem is lesz. Ergo, ő nem lenne felháborodva. Aztán kérem szépen, mivel rosszabb a mostani fesztiválhangulat, mint annak idején a hippi mozgalom a maga kommunáival, újragondolt nemi erkölcsi nézeteivel vagy ha már itt tartunk a Woodstock fesztivállal, aminek a lényege a rock 'n roll, a szex és a drog volt. Gyerekek, más a zene, kevesebb a szőr, rövidebb a haj, más a ruha. Ennyi!
 |
| Az ominózus fotográfia :) |
Kiváncsi vagyok, a sok szentéletű esetében történt-e már hasonló? Ha nem, valószínűleg az a bajuk. :D:D:D Úgyhogy love, peace and rock 'n roll!
Tegnap igazi, hamisítatlan filmes lávsztorit éltünk meg Pannival. Közös reggeli american style-ban, azaz bacon és tojás. Szokás szerint kicsit megvariálva és megosztva, kinek-kinek a kedvence és ízlése szerint.
