"Kistarkanok" a valóságban

Az álom... :)

Egy kis adalék még a német utam margójára.
Szóóóóval, nagy vehemenciával indultam neki a németországi nyaralásnak, tekintve közel s távol mégiscsak Németország az egyik gyűjtőhelye mindenféle külföldi népeknek, így a törököknek is, és Babi előre fel is készített, hogy baromi sok van belőlük. Nah gondoltam, lehet majd csemegézni a jobbnál jobb török faszik között, aztán talán ha minden jól megy, nyeltudásomat a "sevi seviyorum"-ról és néhány dalszöveg részletről talán feltornázhatom kicsit magasabb szintre, tekintve, hogy tavaly óta elég sokat felejtettem az amúgy is gyér szókincsemből. Ahha, persze! :D:D:D

Élt bennem valami álomkép, hogy a törökök pasik egytől egyig úgy néznek ki, mint Tarkan. Ezt nem tudom honnan szedtem, de mivel 15 éve "lámúr tuzsúr" van, így eltekintettem attól a ténytől, hogy hát a valóság valamivel silányabb lehet. Na most, hogy más ne essen ebbe a hibába, és ne fűzzön túl nagy reményeket hozzájuk, ím a szörnyű tények. Neeem, nem úgy néznek ki, mint Tarkan, sőőőt... amiket én láttam baromi rondák! Nem tudom, megfogalmazni se, hogy miért, egyszerűen rondák és kész - vagy csak az elvárás volt túl nagy. Buták mint a tök és elég pofátlanul udvarunculnak.

Török faszi...
bruhaha meg muhahaha :D:D:D

Babival rövid ismeretséget kötöttünk két példánnyal a ParkTheaterben, kinek kinek egy-egy. Kb. 10 perces kapcsolatunk kimerült abban, hogy megbeszéltük kit hogy hívnak, hány éves, blablabla (amik mára természetesen a feledés homályába merültek), meg egy közös fotó, aztán szebb jövőt mindenkinek, élesen balra el, míg félrenéztek. 

Babi jól megragadta a lényeget képregény formájában. Nem is kellenek szavak, azt hiszem, tömören és velősen ábrázolja csalódottságomat és kiábrándultságomat a török amorózók terén. :)

Azért feszültségoldásként berakok egy Tarkan videót, hogy kb. mire számítottam. De asszem ez csak egy párhuzamos univerzumban történhet meg! :D :D :D

                             

Menni kéne, menni kéne...

Én itthon meghalok, megszürkülök, elsorvadok, de komolyan... Vissza-vissza-vissza akarok menni! Két hét elég volt, hogy realizálódjon a kurva nagy különbség emberek és emberek, ország és ország között. Egyszerűen nem találom a helyem ebben a zombielandben, hiányzik a színes forgatag. Eldöntöttem, ha itthon kell maradnom, alkoholista vagy drogfüggő leszek, vagy veszek egy BMW Z4-et és feltekeredek az első fára... vagy mindhárom egyszerre. Perpill az egyetlen dolog, ami tartja bennem a lelket, az egy 2 hónap múlva esedékes, ma reggel kapott londoni meghívás. Addig valami nagy dolgon kell ötleteljek, hogy kitöltsem azt a baszott nagy űrt, amit jelenleg érzek. A napi e-mailváltás és videocset Babival, Manuellel és Martinnal még egy szeletkét nyújt a kinti létből, de az itthoni fosakodás az agyamra megy. 

A mai nap legnagyobb eseménye, hogy a vén trotty szomszéd elkezdett hőbörögni, hogy ő már többször szólt, hogy kupi van az udvarunkban, és az utcát sem söpörtük fel fél éve, és bajok lesznek. Anyáááád, az utcát??? Hát, hol nem szarom le az utcát, én nem ott élek. Ezzel szemben Kemptenben a Stadtfesten a fehérhajúak ugyanúgy kint voltak, és mosolyogtak és örültek annak, ahogy ugrabugrálunk este a főtéren és a szökőkútban. Gyuri épp mesélte, hogy a minap Londonban a buszon a kb. 85 éves nénike olvasta a kindléjét, miközben iPodról hallgatta a zenét. Ez most komoly? Ekkora nagy a különbség? Na jó, persze... tudtam, tudtam, csak nem sejtettem.

Ami a leginkább szíven ütött, hogy itthon a kutyatartás mindenféle korlátok közé van szorítva. Az most hagyján, hogy feljelentettek, mert több kutyám van, mint lehetne, de az, hogy sehova nem lehet bevinni őket... Pár hónapja a tacskóval nem mehettem be egy kávézóba Szekszárdon. Magyarországon még igencsak megragadtak a láncon való kutyaszárításnál, a társként való kezelés valami utópisztikus álomnak tűnik. Kemptenben a kutyáknak csak a gyógyszertár és az élelmiszer bolt a tabu. A sima és gyorséttermektől kezdve, a kávézók, a plázák, a ruhásboltok érdekes módon mind be tudják fogadni a négylábúakat. De olyan szinten, hogy például a kávézóban a rendelésfelvétellel egyidejűleg már hozzák a kutyának a vizestálat. De minden étterem és kávézó előtt kint a kutyatál vízzel, ha arra jársz, meg tudd itatni a kutyádat. A csúcs azonban a Hilfiger bolt volt. Amíg Babi ruhát próbált, én pedig várakoztam, az eladó hölgy hozta nekem a hideg vizet, meg egyet neki, majd ha kijön a próbafülkéből. Hiába, meleg volt. Majd megjöttek a fiúk is a kutyával, megjegyzem be az üzletbe, és azonnal ment a kutyatálért, hogy a kutyus is igyon a hőségben. Hát és akkor ne fossam le a bokámat a német mentalitástól? Itthon meg rohadj meg te is meg a kutyád is!