Múlt hét csütörtökön 12 órányi folyamatos agymunka után úgy éreztem, hogy valamivel le kell vezetnem a feszültséget. Erre mostanában a lekvárfőzést tűnik a legalkalmasabbnak. Találtam is egy receptet a neten, ami nem tűnt túl bonyolultnak. Bár az elkészítési időt illetően már igencsak szkeptikus vagyok, de most is bedőltem annak, hogy besűrűsödik és kész is.
A lekvár receptje, mint utólag kiderült, több sebből is vérzik.
- fél kg alma
- 1 citrom
- 1 narancs reszelt héja
- 5 dkg cukor
- 3-4 tk őrölt fahéj
A recept szerint az almákat meghámozzuk, kockákra vágjuk. Hozzáadjuk a narancs- és citromhéjat, illetve a citrom levét, cukrot és fahéjat. Besűrűsödésig főzzük, ami nagyjából 1 óra.
Na most, fél kg alma az barátok közt is 3 szem, amivel nem érdemes bohóckodni, így mint mindig, most is dupláztam az adagot. Azzal viszont nem számoltam, hogy valamilyen oknál fogva ezek a szerencsétlen almadarabkák az istenért nem akarnak levet ereszteni, mint más normális gyümölcs, így kis híja volt, hogy oda nem égett az egész, pedig folyamatosan kevergettem. Találtam ugyan itthon maradék almalevet, amit hozzáöntöttem, de olyan hamar elillant az a 2-3 dl, mintha bele se tettem volna. Éjfélkor már nem akartam annyira ugrabugrálni a Tescoba egy újabb doboz almaléért, így jobb híján a narancsot facsartam ki, de ez sem sokat segített. Ráadásul az almadarabkák sem nagyon mentek össze, tulajdonképp semmi lekvárformát nem adott ki, csak egy nagy lábos masszát, ami állandóan oda akar égni. Mérgemben fogtam a robotgépet, és ott a tűzhelyen összeturmixoltam az egészet, hozzáadva vagy 3 nagy pohár vizet. Na, így már kezdett alakulni a dolog....
Végül kb. fél 2-re végeztem a befőzéssel, és azt kell, hogy mondjam, eddig ez lett a legfinomabb lekvárom. Természetesen nem tudom a pontos receptjét, hogy miből mennyi kell, mert a végére már mindent "gondolom formára" meg "amennyit felvesz" alapon tettem bele. És ami a legszörnyűbb, hogy összesen 3 és fél kis üveg lett belőle, amiből a félüveg már el is fogyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése