Facebook fail

Nah, ezt a bejegyzésemet főként lányoknak írom, úgyhogy ha van hímnemű olvasóm - tudom, hogy van - , az most szorítsa össze a fogát, hunyja be a szemét, és gorsan lapozzon tovább egy másik posztra, de ezt kerülje el szélsebesen.

Szóval, tegnap bejelölt Prikaszky Ákos Gergő a facebookon. Ahaaa, bizony! :D Na most alapból tiltott az oldalam idegeneknek, de pár ismerős számára is korlátozott a hozzáférés, úgyhogy random nem szoktak csak úgy jelölgetni a népek, mert hát mire fel. Mondjuk így névre durván ismeretlen volt, de gondoltam, ő csak tudja, ha már én nem. Szerintem ő sem, hacsak nem valami direktmarketing, bár a visszaigazolás óta no reakció, úgyhogy jól elvagyunk. :) A lényeg, hogy hát csak visszaigazoltam, aztán bokát gyorsan lefostam, szemek lógtak, mint a kabátgomb, nyál csorgott a billentyűzetre. Persze mindezt nem egyedül, hát milyenek a lányok ha már ketten vannak egy irodában. Így Csillával volt ám, "Húúú, ezt nézd!" "Nem, inkább ezt, itt jobb!" meg "Anyáááád! De jó pasiiiii!", és hasonló felkiáltások a portfolió nézegetése közben. Én meg gondoltam, majd feszítek mint pók a lucernásban, ha ránéznek az adatlapomra, milyen új ismerőssel bővült az a meglévő 382 darab. Amúgy azóta sem tudom mire fel az ismeretség, de az adatlapja alapján modell és show presenter (ilyen van?:)) a TeleMedia InteracTV keretein belül. Beszarsz, ez az Ezo TV! Néztem, van egy közös ismerősünk, Zeusz Jós. Na jó, őt tényleg ismerem még szandálos-fodros szoknyás-homokozóban játszós korszakomból, mert pár utcával odébb lakott, persze akkor még nem angyal, tisztánlátó és kártyajós volt, hanem a szomszédegyerek. 

Na most, ha már így alakult berakom a kedvenc fotóimat róla, hát azért mégiscsak csajos poszt, lehet álmodozni, ábrándozni aranyoskáim! Nekem a fekete-fehérek a befutók, néhol kicsit hajaz James Deanre. Persze, ez nem valódi hasonlóság, inkább benyomás, nekem egyből ő ugrott be.

Nah, az Ákos-képek:

Amúgy megnéztem, ha beírom a Google képkeresőbe a nevét, akkor kidobja ezeket a képeket, úgyhogy nem hiszem, hogy személyiségi jogokat sértenék. Másrészről meg gondolom úgyis az volt a cél, hogy reklámozza az EzoTV-t vagy magát, úgyhogy ez most itt akkor duplán meglesz. :D

Mellesleg utólag jutott eszembe, az oké hogy mondjuk lánytársaim bepisilnek a gyönyörűségtől a fotói láttán, a pasik meg jó irigyek lesznek, de remélem senki nem fürkészi az adatlapját a foglalkozás résznél. Nem ám azt hiszik, hogy bolond vagyok, EzoTV-t nézek, és én jelöltem be rajongásom tárgyát!  Szarul nem jellemző rám! :)

Megjegyzés: A blogbejegyzés sok helyen túlzó szófordulatokkal él, a szórakoztatás céljából feltupírozza a valóságot. EzoTV rajongók, munkatársak és főleg Ákos, nem hiszem, hogy valaha is olvassátok, de elnézést a genyóságért! - Viszont kurva vicces. És ígérem, ezek után tutira megnézek egy adást. Cserkész becsszó! :D:D:D Persze Facebookra azért nem merem posztolni ezt az írást... :D:D:D

Instagram mizéria - reflektáció

Ma "csodálatos" cikket olvastam Kerenon blogján vagy a Kerenon's blog-on (kinek hogy tetszik), mely azt fejtegeti, hogy mekkora egy foszuhany az Instagram elnevezésű, eredetileg iPhone-ra készült, majd Androidra is kiterjesztett alkalmazás, melyet mint tudva levő, a Facebook 2012. április környékén felvásárolt.  (Megjegyzés: A cikk nem mai darab, jó féléves, nem a reakcióidőm lassú, csupán most került úgymond a látóterembe.)

A cikk természetesen egy felettébb önérzetes androidos tollából származik, ahogy azt a bevezető ékesen példázza. A hangsúly ugyanis erősen eltolódott az IG elemzése helyett abba az irányba, hogy szerinte mekkora egy sznob pöcsfej minden iPhone használó. "Igazából egy erősen limitált funkcionalitású fényképező/megosztó progi néhány effektel. Ennyi. 1000+1 program van ami ezeket a dolgokat nagyságrendekkel jobban, kényelmesebben vagy profibb módon tudja. Hogy mért lett ennyire nagy hype körülötte? Gyanítom ha megfejeljük az iOS (egyedi, hype, sznob, különc) életérzést az Instagram zártságával, akkor a kettő összeadódik, egy elég durva felsőbbrendűségi komplexust eredményezve. Hogy mivel támasztom ezt alá? Elég körülnézni a neten, ahogy a szifonosok tiszta übermensch hangnemben elkezdenek anyázni az Androidos nyitás miatt, mert hogy a "művészek" közé most beengedték a pórnépet. Kezdetben vala ugye az Instagram, kizárólag iOS-ra. Kialakult egy zárt felhasználótábor, akik magukat rohadtul kreatívnak gondolva, elvoltak azzal hogy egymás számára értelmetlenebbnél értelmetlenebb képeket postolgattak. Hosszú-hosszú idő után egyszercsak kijött az Androidos változat, és ez most kihozta a szifonosokból az állatot."  Köszönjük, de ha már azt fejtegetem, hogy mennyire nagyképű szararc valaki, akkor én nem esem abba a hibába, hogy hasonló érzéseket váltsak ki a másikból a mondandóm során. 

Aztán a technikai oldalt nézve van itt két alap hülyeség (a többit nem kommentálom). Aszongya:

"Userbase: Szerintem első ránézésre ezt a progit hipster tizenévesek használják. A "Popular" fül kb így néz ki: Kutya, macska, tájkép, cici, kutya, macska, tájkép, cici,... stb. És persze mindegyik képen rajta van a kötelező szépia filter. Hú de művészi." - Ez úgy faszság mondatonként, ahogy van. 

"Zártság: Tudom ezt már mondtam fentebb, de technikai vonzata is van. A képek sehonnan sem elérhetők, csak a mobilokról. Még a hivatalos weboldalról sem. Sehonnan. Vannak szolgáltatások amik pl dropboxba lementik a képeket, de az már külsős megoldás. Alapból az instagram még arra a készülékre se menti le a képet, amin az készült." - Tényleg? Hogy csak két oldalt mondjak: Statigram és Webstagram, mindkettő mint Instagram web wiever funkcionál, de bőven találni még hasonlókat. Valóban nem mentené le a telefonra a fotókat? Hmmm, akkor mi a tosz az a  több, mint 2000 kép az enyémben? Mellesleg direkt utánajártam és rákérdeztem, hogy az androidos telefon is menti-e a képeket, a válasz egyértelmű igen volt!

Könyörgöm, ha már cikket írok valamiről, legalább teszteljem le vagy nézzek utána annyira, hogy ne közöljek olyan blődségeket, hogy azok egyszerűen a nevetségesség határán is túlmennek. Vagy csak én ügyelek annyira arra, hogy szakmai pontatlanságok ne legyenek az írásaiban? És itt most nem feltétlen a blogomra gondolok, hanem egyéb cikkjeimre.

Az meg csak jelent valamit, hogy a pusztán két éves Instagramnak közel 30 millió felhasználója van, és a Facebook nem kevesebbet, mint 1 milliárd dollárt fizetett érte. De hát az is lehet, hogy a sznobságom miatt nem látok tovább az orromnál, mindenesetre ezt a blogot a jövőben kerülni fogom. Megjegyzem, a többi írását nem olvastam el, nem vagyok egy nagy geekarc, így nem konyítok túl sokat az infos dolgokhoz a felhasználáson kívül, de ha a többi elemzését is hasonló alapossággal írja, akkor köszi, kihagyom. 

A gyönyörű német nyelv

Ma találtam a www.2perc.hu-n az alábbi kis cukiságot. Annyira butaaa, és annyira sztereotip... azok a bajszos kis Hitlerek, bőgtem! :)

Mindenesetre rávilágított arra a pár hete érlelődő gondolatra, hogy ideje felfrissíteni és még inkább elmélyíteni a még bennem nyomokban, valahol mélyen megbújó és nagyon nehezen fel-feltörő egynéhány német szófordulatot és félmondatot, ami még gimiből maradt. Jó lenne a következő utazásom során nem egy Berni-féle német-angol-magyar mixet használni jómagam megértetése céljából. Tudod, ez az elkezded németül, majd kiegészíted és körbeírod angolul azokat a szavakat, amikről végképp fogalmad sincs, és mikor továbbra is bután és értetlenül néznek vissza, nyomatékosítod egy kis magyar "Nem éééérted, baaaaszd meg!" felkiáltással.  

Balaton Sound - a fotó, ami kiverte a biztosítékot

Hát, kérem szépen megérkezett az első fotósorozat a Balaton Soundról, és a facebookon komoly felháborodást váltott ki egy kép. A sok uhubagoly huhogott is rendesen. Tipikus magyar mentalitás, tipikus hozzáállás. Tele az ország megmondóemberekkel, erkölcscsőszökkel és házmesterekkel. A kedvencem: "A szülei biztos büszkék rá!" jellegű hozzászólások. Ugyan, kérem! Nyílván közülünk senki nem volt, aki valaha is a büdös életben fetrengett volna a hányásában, drogozott volna vagy keveredett hasonló szituációkba fiúkkal vagy lányokkal, esetleg fiúkkal és lányokkal. :) Mitől más ha ezt fotón látjuk, ha másnál látjuk? Az meg, hogy mit szólnak a szülei, szintén egy baromi álszent dolog. Úristen, ők talán nem voltak fiatalok? Hát, ha csak a saját házam táján kezdek el söprögetni, akkor nézzük csak! Számtalan sztorit hallottam apum, nagybátyjám és papám kalandjairól, bulijairól, "ereszdelahajamat" típusú megmozdulásairól akár a házasságaikat megelőzően, akár azalatt. Sőt, az első tetoválást is papám karján láttam gyerekkoromban, és már akkor tudtam, hogy nekem is lesz. Ergo, ő nem lenne felháborodva. Aztán kérem szépen, mivel rosszabb a mostani fesztiválhangulat, mint annak idején a hippi mozgalom a maga kommunáival, újragondolt nemi erkölcsi nézeteivel vagy ha már itt tartunk a Woodstock fesztivállal, aminek a lényege a rock 'n roll, a szex és a drog volt. Gyerekek, más a zene, kevesebb a szőr, rövidebb a haj, más a ruha. Ennyi! 

Az ominózus fotográfia :)

Kiváncsi vagyok, a sok szentéletű esetében történt-e már hasonló? Ha nem, valószínűleg az a bajuk. :D:D:D  Úgyhogy love, peace and rock 'n roll! 

Igen, fájt!

A tetoválásaimmal kapcsolatos idióta kérdések eddig kimerültek az "És fájt?"-"Nem bántad meg?"-"Mit fogsz csinálni, ha megöregszel?" hármasban, aminél azt hittem, hogy nincs lejjebb, de rá kell döbbennem, az emberi hülyeség határtalan. Tegnap taxival verettem be a céghez, és mint tudjuk, vannak kényszeres beszélgetők. Természetesen ilyenkor kézenfekvő, hogy a tetoválásom, fültágítóm, piercingem, dreadlockom a téma...mi más?!? Én jobban szeretek kibámulni az ablakon csöndben, tekintve azt a már-már definíció szerű tényt, hogy ami őket érdekli, engem kevéssé sem, ami pedig engem, ahhoz ők nem tudnak hozzászólni, de valamiért egy-két taxis késztetést érez az erőszakkal való beszélgetésre. Így történt, hogy tegnap egy új kérdéssel, és véleményem szerint eddig a legszánalmasabbal bővült a repertoár. A következő beszélgetés zajlott:

Te lány vagy (húúúú, micsoda megállapítás!), és nyílván szőrteleníted a karod (itt már kezdtem rosszul lenni...). Borotválod vagy gyantázod? (Öööö, mivaaaan?) Csak azért kérdezem, mert ilyenkor nem sérülnek meg az ábrák? (Hoppá! Fejem koppan a műszerfalon. Ilyen nincs ebben a kurva világban!) Először azt hittem, hogy ez csak vicc, nem lehet komoly, de a srác - igen, fiatal srác, nem vén trotty!!!! Így még gázabb! - nem nevetett. Kénytelen kelletlen fel kellett világosítanom az alap viselkedési normákról, miszerint ilyen jellegű kérdéseket nem teszünk fel, pláne lánynak, pláne idegennek. Valahogy a szőrtelenítési szokások számomra még az intimitás küszöbét súrolják. Majd arról, hogy neeeem, a tetoválás nem a bőröd felszínén egy festés, hanem két bőrréteg, a hám és az irha között tartózkodik, így nem egykönnyen sérül, sőt zuhanyozni is tudok, nem jön le a víztől. Anyád! Headshot!!!!

Úgyhogy for everybody!!!! Így fogok kinézni 30 év múlva, és egyszerűen imádoooom!

Ezt gondolom, kivéve a szakállas részt. Azt azért talán mégsem erőltetném annyira. :)

Aztán még annyi, hogy addig is beszerzek valami ilyesmi pólót, csak hogy kuss legyen most már! 

LGT: Menni kéne

Menni kéne, menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne, menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne, oh, oh, oh

menni kéne, lökdösődni,
dörgölőzni, összejönni.
lábnyomodban lépegetni,
egy levegőt lélegezni,

menni kéne, mindig menni,
és egy percet sem pihenni,
Menni kéne, nem kérdezni,
csak érezni, csak érezni,

menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne, oh, oh, oh...

menni kéne, minden lépést,
kipróbálni minden érzést,
Szállni kéne szárnyak nélkül,
álmodozni, álmok nélkül,

menni kéne, ringatózni
hópehelyként szállingózni,
menni kérne, megéhezni
vérző lábbal megérkezni.

menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne, oh, oh, oh... 

Menni kéne, menni kéne...

Én itthon meghalok, megszürkülök, elsorvadok, de komolyan... Vissza-vissza-vissza akarok menni! Két hét elég volt, hogy realizálódjon a kurva nagy különbség emberek és emberek, ország és ország között. Egyszerűen nem találom a helyem ebben a zombielandben, hiányzik a színes forgatag. Eldöntöttem, ha itthon kell maradnom, alkoholista vagy drogfüggő leszek, vagy veszek egy BMW Z4-et és feltekeredek az első fára... vagy mindhárom egyszerre. Perpill az egyetlen dolog, ami tartja bennem a lelket, az egy 2 hónap múlva esedékes, ma reggel kapott londoni meghívás. Addig valami nagy dolgon kell ötleteljek, hogy kitöltsem azt a baszott nagy űrt, amit jelenleg érzek. A napi e-mailváltás és videocset Babival, Manuellel és Martinnal még egy szeletkét nyújt a kinti létből, de az itthoni fosakodás az agyamra megy. 

A mai nap legnagyobb eseménye, hogy a vén trotty szomszéd elkezdett hőbörögni, hogy ő már többször szólt, hogy kupi van az udvarunkban, és az utcát sem söpörtük fel fél éve, és bajok lesznek. Anyáááád, az utcát??? Hát, hol nem szarom le az utcát, én nem ott élek. Ezzel szemben Kemptenben a Stadtfesten a fehérhajúak ugyanúgy kint voltak, és mosolyogtak és örültek annak, ahogy ugrabugrálunk este a főtéren és a szökőkútban. Gyuri épp mesélte, hogy a minap Londonban a buszon a kb. 85 éves nénike olvasta a kindléjét, miközben iPodról hallgatta a zenét. Ez most komoly? Ekkora nagy a különbség? Na jó, persze... tudtam, tudtam, csak nem sejtettem.

Ami a leginkább szíven ütött, hogy itthon a kutyatartás mindenféle korlátok közé van szorítva. Az most hagyján, hogy feljelentettek, mert több kutyám van, mint lehetne, de az, hogy sehova nem lehet bevinni őket... Pár hónapja a tacskóval nem mehettem be egy kávézóba Szekszárdon. Magyarországon még igencsak megragadtak a láncon való kutyaszárításnál, a társként való kezelés valami utópisztikus álomnak tűnik. Kemptenben a kutyáknak csak a gyógyszertár és az élelmiszer bolt a tabu. A sima és gyorséttermektől kezdve, a kávézók, a plázák, a ruhásboltok érdekes módon mind be tudják fogadni a négylábúakat. De olyan szinten, hogy például a kávézóban a rendelésfelvétellel egyidejűleg már hozzák a kutyának a vizestálat. De minden étterem és kávézó előtt kint a kutyatál vízzel, ha arra jársz, meg tudd itatni a kutyádat. A csúcs azonban a Hilfiger bolt volt. Amíg Babi ruhát próbált, én pedig várakoztam, az eladó hölgy hozta nekem a hideg vizet, meg egyet neki, majd ha kijön a próbafülkéből. Hiába, meleg volt. Majd megjöttek a fiúk is a kutyával, megjegyzem be az üzletbe, és azonnal ment a kutyatálért, hogy a kutyus is igyon a hőségben. Hát és akkor ne fossam le a bokámat a német mentalitástól? Itthon meg rohadj meg te is meg a kutyád is!