Andrisnak - verzsön: 2.0

Juuuj, hát végre hazajött Andris, megvolt az első randevúúúúnk! Viszonylag kevés lebaszcsival megúsztam az előző, róla szóló posztomat, ezért most igyekszem csupa szépet és jót írni...

Na jó, ez ellenkezik az elveimmel, imádok trollkodni, úgyhogy inkább nem írok semmi különöset... csak hogy köszönöm a parkban ücsörgést, a pitából kézzel zőccség kievést, a karkötőről tengersó nyalogatást, és a mezítlábas sétát. Egy élmény volt! :)

U.I.: Robi, köszi a hazafuvart, és hogy - mint kiderült - hűséges olvasóm vagy Schladmingban... Végre megoldódott a rejtély, hogy ki az, aki rendszeresen látogatja a blogomat Ausztriából. :)

Mosoly

Ez a legszebb mosoly, amit valaha láttam. I'm in love...

Újabb Facebook fail

Reggel posztoltam a török faszikról szóló írásomat, erre pár órával később random bejelöl egy a Facebook-on. Hát ez mekkora gigamegaLOL már?!?! Csak tudnám honnan jönnek mostanában ezek az ismeretlen ismerősök...

"Kistarkanok" a valóságban

Az álom... :)

Egy kis adalék még a német utam margójára.
Szóóóóval, nagy vehemenciával indultam neki a németországi nyaralásnak, tekintve közel s távol mégiscsak Németország az egyik gyűjtőhelye mindenféle külföldi népeknek, így a törököknek is, és Babi előre fel is készített, hogy baromi sok van belőlük. Nah gondoltam, lehet majd csemegézni a jobbnál jobb török faszik között, aztán talán ha minden jól megy, nyeltudásomat a "sevi seviyorum"-ról és néhány dalszöveg részletről talán feltornázhatom kicsit magasabb szintre, tekintve, hogy tavaly óta elég sokat felejtettem az amúgy is gyér szókincsemből. Ahha, persze! :D:D:D

Élt bennem valami álomkép, hogy a törökök pasik egytől egyig úgy néznek ki, mint Tarkan. Ezt nem tudom honnan szedtem, de mivel 15 éve "lámúr tuzsúr" van, így eltekintettem attól a ténytől, hogy hát a valóság valamivel silányabb lehet. Na most, hogy más ne essen ebbe a hibába, és ne fűzzön túl nagy reményeket hozzájuk, ím a szörnyű tények. Neeem, nem úgy néznek ki, mint Tarkan, sőőőt... amiket én láttam baromi rondák! Nem tudom, megfogalmazni se, hogy miért, egyszerűen rondák és kész - vagy csak az elvárás volt túl nagy. Buták mint a tök és elég pofátlanul udvarunculnak.

Török faszi...
bruhaha meg muhahaha :D:D:D

Babival rövid ismeretséget kötöttünk két példánnyal a ParkTheaterben, kinek kinek egy-egy. Kb. 10 perces kapcsolatunk kimerült abban, hogy megbeszéltük kit hogy hívnak, hány éves, blablabla (amik mára természetesen a feledés homályába merültek), meg egy közös fotó, aztán szebb jövőt mindenkinek, élesen balra el, míg félrenéztek. 

Babi jól megragadta a lényeget képregény formájában. Nem is kellenek szavak, azt hiszem, tömören és velősen ábrázolja csalódottságomat és kiábrándultságomat a török amorózók terén. :)

Azért feszültségoldásként berakok egy Tarkan videót, hogy kb. mire számítottam. De asszem ez csak egy párhuzamos univerzumban történhet meg! :D :D :D

                             

We all live in a yellow submarine

Mindig is vágytam egy rusztikus, oroszlánlábas kádra... aztán most megtaláltam az igazit, a nekem valót, a Berni-világába illőt.  Szarért-húgyért árulják, 600. 000 Ft (de láttam leértékelve már 300.000 -ért), nem pénz érte. És akkor merd rábízni vagy merje elvállalni valaki az átalakítását, hogy sárga tengeralattjáró legyen belőle. Mert persze mi más? :) 

Aztán lehetne a kádban ülve, a baromi nagy habban üvölteni, hogy:

"We all live in a yellow submarine, 

yellow submarine, yellow submarine. 

We all live in a yellow submarine, 

yellow submarine, yellow submarine." 

Mondj igent!

"Mondj igent. (...) Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál." 

(Gabriel García Márquez)

Andrisnak with love :)

Ismét bebizonyosodott az a gyerekkoromból már jól ismert szabály, miszerint ha valaki azt mondja, ezt ne csináld, akkor annál inkább is! Perszeeee! Szóval  Prikaszky Ákos Gergőről szóló posztom elején - bár nyomatékosítottam, hogy lányoknak szól - természetesen a fiúk nem tudtak ellenállni. A statisztika és a visszajelzések alapján úgy ugrottak rá, mint gyöngytyúk a zöld takonyra, bár állítom a közepe felé már megbánták. 

Persze, Andris is olvasta. Mivel jövő héten hazalátogat, küldött tegnap egy képet a nyaralásáról. (Megjegyzés: Az elmúlt 10 évben elég ritkák voltak a találkozásaink - na jó, az idejét nem tudom, mikor futottunk össze, kb. 5-6 éve -, noha chat-en rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.) Először azt hittem, hogy azért küldi, mert olyan debilnek gondol, hogy esetleg szükségem lesz a képre a felismeréséhez. Eszembe jutott, hogy ezzel az erővel megdumálhattuk volna, hogy egy Times lesz nála meg vörös rózsa a zakója gomblyukában, és bal kézzel keveri a kávét a 3-as asztalnál a kávézóban, vagy valami hasonló filmes jelenet. De aztán hamar kibújt a szög a zsákból, ugyanis a kép célja nem más volt, mint hogy, hátha írok róla is egy "csajos sztorit" a blogomba. Hehehe, de édeeees! :)

Hát, Andriskám, a modellkedéshez még gyúrni kell picit, és nem hiszem, hogy az EzoTV-nél labdába rúghatsz. Na jó, csak genyóskodok, megígértem, hogy nem csinálok belőled hülyét! Nagyon várlak haza, és készülök a "rendez-vous-ra". Millió tsók és szeretés! Pápusz!

Hja, majd' elfelejtettem, íme Andris sztárfotója. Öööö... szép a tenger, muhahaha... :D:D:D